Nyíltan a munkahelyek biztonságáról

Összefoglaló
a 2015. március 27-én Budapesten megtartott
FÓRUM A MUNKAVÉDELEMÉRT című
rendezvényről

1. A MUNKAVÉDELMI KULTÚRA ÉS SZEMLÉLET MA MAGYARORSZÁGON

1.1. Helyzetértékelés
Egy ország munkavédelmi kultúrájának színvonalára az állampolgárok, a munkavállalók cselekedeteiből, életmódjából, viselkedéséből lehet következtetni, ezekből van mód komolyabb következtetések, tanulságok levonására.
Az állampolgároknak a biztonsághoz és/vagy a megelőzéshez való viszonyának minősége nem csak a munkahelyeken („szervezett munkavégzés” keretei között), hanem az életterük más területein – többek között az oktatási, képzési intézményekben, az otthoni és a szabadidős stb. – tevékenységük során tanúsított viselkedésük, helyzetük és lehetőségeik alapján ítélhető meg.
Néhány olyan általános és általánosítható példával szeretnénk szemléltetni a magyarországi helyzetet, továbbá a mai magyar emberek többségének gondolkodásmódját a munkahelyi egészségről és a biztonságról, amelyek szereplői súlyos vagy halálos balesetet szenvedtek, illetve kizárólag a szerencsének köszönhetően tudták azokat eddig elkerülni. Igen széles és színes a skála, az életük különböző területein és a munkavégzés különböző szektoraiban. Nagyon változatos, mondhatni, hogy heterogén a magyar emberek (legyen az vezető vagy beosztott) munkavédelemhez, biztonsághoz való viszonyulása.
A röviden bemutatott példák általánosíthatók, tanulságosak és nem igényelnek kommentárt sem.
 Közlekedés:
o a legtöbb magyar ember (a gyerekek is) – akár gépjárművel, akár gyalogosan közlekedik – ha a lámpa zöldről sárgára vált, akkor nem MEGÁLL a járda szélén, (ahogy kellene) hanem futva ELINDUL, mert még át akar érni!
o a kijelölt gyalogátkelőhelyen kerékpárral hajt át! (különösen veszélyes, ha nincs lámpa);
o gyorshajtás;
o telefonálás, sms-ezés, email-ezés, dohányzás vezetés közben (van, aki autóbuszt vezet és a fentiek mellett még beszélget az utasokkal is);
o kiüríti a csikktartót a parkolóhelyen, kidobálja a szemetet a kocsiból;
o nyári gumival közlekedik a jégen;
o irányváltást nem jelzi, nem indexel;
o a körforgalomba való be és kilépés egyes európai országokban (pl. Románia, Törökország stb.) másként szabályozott, ez kockázatot jelenthet az európai szabályokat alkalmazókra (megtévesztő);
o nem használja, vagy agresszívan használja a világítást (nincs beállítva, hiányos stb.);
o az időjárás előrejelzés szerint hajnalra havazás, jegesedés várható, de az illetékes társaság a só szórását és a hó eltolását csak a hivatalos munkaideje megkezdése után (előbb reggelizés, kávézás, előkészületek stb.) kezdi meg. Amikorra elkezdi a „megelőzést” szolgáló műveleteket, addigra a mentők, a tűzoltók, a rendőrség, a biztosítók már elvégezték a munkájukat a „csúszós” úton!
o alkoholos, drogos állapotban vezetnek;
o tilosban áll meg, várakozik;
o nem javítják ki az utak hibáit, veszélyhelyzetet okoznak;
o jobbról előz az autópályán stb.
 Munkavégzés munkahelyen, közterületen, szabad időben, otthon
o Egy ellenőrzés során kiderül, hogy a 3 m széles munkaasztallal rendelkező lemezolló optikai munkatér védelme ki van kapcsolva (egy erre a célra utólag szándékosan beépített rejtett kapcsolóval), így be lehet nyúlni a szerszám alá, elöl is és hátul is. Kérdésre elmondja a munkavállaló, hogy a vezetője ezt szándékosan rendelte el, mert így gyorsabban lehet darabolni az anyagot.
o A nyitható védőburkolat reteszelő kapcsolóját szándékosan kiiktatták (kikötve, a végállás kapcsoló karja rögzítve stb.), mert sűrűn be kell nyúlni a veszélyes térbe. A munkahelyi vezető is eltűri mindezt.
o Lábkapcsolóval üzemeltetik a nyitott szerszámmal működő présgépet a vezető tudtával (szándékosan).
o Bontási munkát végeznek laikusok, szakmai irányító és bontási terv, bontási sorrend meghatározása nélkül.
o A kétkezes indító berendezés egyik nyomógombját szándékosan kikötötték, mert így gyorsabban és „kényelmesebben” tud dolgozni a munkavállaló. A vezető is tud erről.
o A vezetőüléses targoncával szabálytalanul nagy sebességgel személyt szállítanak.
o Nem gyakorlat az állami intézmények, – intézetek, – hivatalok hatósági ellenőrzése. A tapasztalatok szerint a munkahelyek általános és ergonómiai színvonala, állapota igen heterogén.
o Az árut, terményt stb. beszállító gépkocsi vezetője félmeztelen, mezítlábas papucsban irányítja a le és/vagy felrakodást. Rosszabb esetben kóborol a gyár területén. Senki nem figyelmezteti.
o Az elrendelt egyéni védőeszköz használat ellenére, szándékosan ezek használata nélkül végzi a munkáját a munkavállaló (fej-, arc-, szem-, hallás-, légzés-, kéz-, kar-, test-, láb- stb. védelem hiánya). Sok esetben rendelkezésükre állna eszköz, ám gyakorta nincs is.
o magyar nagyvárosban nyáron, tűző napfényben, kézi erővel festik a gyalogátkelőhelyet, (takarómatrica, szórópisztoly, kompresszor/zaj/, tűzveszélyes festék, stb.) de a két munkavállaló félmeztelenül, rövidnadrágban, tornacipőben dolgozik, nem használ egyéni védőeszközöket, (légzésvédőt, hallásvédőt, védőszemüveget, védőkesztyűt, védőlábbelit stb.) és közben az egyik munkavállaló dohányzik, a másik pedig eszik.
o Az alvállalkozó alvállalkozójának az alvállalkozója közterületen légkalapáccsal bontja a járda burkolatát. Öltözete: tornacipő, póló, rövidnadrág. Négyen körülállják ugyanilyen öltözetben. A munkaterület nincs elkerítve, a gyalogosok mellettük közlekednek (hiányzik az elkerítés, a hallásvédelem, a szemvédelem, a megfelelő védőlábbeli). Amikor megszólítom őket, még nekik áll feljebb, a főnökük, meg arra panaszkodik, hogy abból a díjból, amit ő – mint „x”-edik alvállalkozó – kap, nem futja ilyen „luxus” eszközökre (a fővállalkozó pedig „röhög” a markába, mert jogilag is védve van, mivel nem Ő a munkáltató). A „közönség” pedig azt hiszi, hogy ez a szabályos munkavégzés!
o Az előző eset megismétlődött többször is, olyan helyzetben amikor flexszel díszburkolatot daraboltak, hasonló körülmények között. A darabolandó anyagot kézzel, vagy lábbal rögzítették! Ezekben az esetekben jelentős mennyiségű por is került a környezetbe! Szívták rendesen az ott közlekedők is.
o Építőipari nagyáruház, a polcok között keresgélek, odajön egy oldalemelésű gyalogvezérlésű emelővillás targonca, a vezetője udvariasan szól, hogy menjek távolabb, mert itt van dolguk, nehogy valami rám essen. Arrébb állok és látom, hogy a raklapra áll az egyik dolgozó, akit felemel a targoncás néhány méter magasságba. Szólok nekik, hogy ez így nem megengedett. Visszaszólnak, hogy ne akadályozzam a munkavégzést, mert a főnök kitekeri a nyakukat, ha nem végeznek időben, egyébként is Ő utasította őket, hogy így csinálják, minden szereplő tudja, hogy veszélyes és szabálytalan, amit csinál, de mégis csinálja! Ha leesik a munkavállaló, akkor a bíróságon már mindenki tagad… stb.).
o Vállalati udvaron az oldalrakodó rámpára felállított 2,00 m magas bakállványról bontókalapáccsal falat bont egy kőműves alvállalkozó. Nincs korlát, – lábléc, végelzáró, nincs védőlábbeli, szemüveg, védőkesztyű, védősisak. Megkérdezem tőle, hogy szerinte mit hiányolok. Tudja, tökéletes választ ad. Kérdezem, hogy vannak-e egyáltalán ilyen eszközei. Gyerekes őszinteséggel válaszol, hogy igen, itt vannak a kocsiban. Megállapodunk, hogy ha pótol mindent, akkor folytathatja a munkát! Húsz perc múlva szabályosan dolgozik! Miért kellettem ehhez én? Bár reggel óta néhány vezető is elment mellette, de nem szólt neki senki.
o A korábbi (örökölt) rossz beidegződéseket nem minden munkavállaló esetében lehet egyszerű módon felszámolni.
o Nincs előzetes és/vagy időszakos orvosi alkalmassági vizsgálat, vagy nem arra a munkakörre vonatkozik, amiben foglalkoztatják a munkavállalót.
o A „bérelt” és az alkalmi munkavállalókat sokszor naponta cserélik, ami kedvezőtlenül hat a munkavédelmi körülményekre (oktatások, orvosi vizsgálatok, kockázatok).
o Magyarországon sok – a jogszabály szerint kötelező – esetben is elmarad a tervezési és kivitelezési koordináció megvalósítása, de ennél több esetben csak formális ez a tevékenység.
o Rendszeres probléma, hogy a beszállással végzett munkákhoz nem adnak ki beszállási engedélyt.
o Az emelőgépek és építőipari gépek vezetési jogosultságának változásai igen bonyolulttá tették a rendszert, nem a tartalmi igényeket, hanem az oktatási lobbi bevételeinek gyarapodását szolgálták, szolgálják.
o A kockázatértékelések:
 elkészítését sok esetben misztifikálják, egyes vállalkozók irreális anyagokat készítenek irreális díjazásért (negatív és pozitív értelemben is);
 a hatóság és a legutóbbi kiadott módszertani útmutató „nem ismeri” a kockázatok elfogadható szintjét, azt gondolják – ezt mutatják a baleseteket követő bírsághatározatok indokolásai is – hogy a munkáltatóknak minden esetben, minden munkavédelmi kockázatot előre látnia kell!
 ma Magyarországon nincs minta a kockázatértékelésre, ugyanakkor más fejlett országokban, az egyes ágazatok elkészítik az adaptálható kockázatértékeléseket, vagy dokumentumokkal segítik annak elkészítését, nem beszélve arról, hogy adott munkahelyek, akár online interaktív módon is eleget tehetnek kockázatértékelési kötelezettségüknek.
o Van olyan hely ma Magyarországon, ahol gyermektornát és jógatanfolyamot tartanak, olyan teremben, ahol kiselejtezett vegyszeres elszívó-szekrényt tárolnak (a vegyszerszag érezhető).
 Ugyanitt a folyosón iskolai bútorokat tárolnak olyan zsúfolt és magasra halmozott módon, ami bármikor leborulhat.
 Ugyanitt tapasztalható, hogy a tornaterem szemetes, szennyezett poros, igénytelenek a tanárok és a vezetők.
 Ugyanitt a gyerekek soha nem zuhanyoznak a testnevelés óra és az edzés után (nem szoktatja, nem neveli erre őket senki).
 Ugyanitt az öltöző-fürdő helyiségekben – a megfelelő takarítás hiánya miatt – nem folyik le a víz fürdéskor.
o Nagyon sok vidéki iskolában nincs lehetőség a testnevelés órák megtartására így nem is tartják meg azokat. E hiányosság közvetve, az egészségtudat kialakulásának elmaradásával hátrányosan befolyásolja a munkahelyi egészséghez és biztonsághoz való viszonyulást is.
o Sok esetben szerelnek össze vállalatok – saját és kereskedelmi célra is – olyan gépeket, amelyeket részegységekből állítanak össze. A gépdirektívát nem is ismerik, így nincs tanúsítvány, nincs felülvizsgálat és nincs biztonság sem. Ezek a berendezések kísérődokumentációval sem rendelkeznek…
o A közelmúltban több vállalat vásárolt Ázsiából termelő berendezéseket, gyártó sorokat. A legtöbb esetben ezek az ázsiai gépek nem felelnek meg az európai biztonsági követelményeknek.
o Sokszor „fekete-, szürke, az alkalmi és/vagy közmunka során következnek be a váratlan munkavédelmi események, mert ezekben az esetekben a foglalkoztató oldaláról a munkavédelem nem kap akkora figyelmet (csak kerüljön minél kevesebbe a munkaerő).
o Sok súlyos baleset oka az otthoni, vagy szabadidős tevékenység, azért mert a legszükségesebb munkavédelmi előírásokat sem tartják be:
 rendetlenség: elcsúszás, elbotlás;
 nem megfelelő eszköz, a védelem hiánya: magasban végzett munka, (létrázás, gyümölcsszedés, takarítás stb.);
 forrázás, égés, tűzesetek, (konyhai munkák, barkácsolás, festékhígítás, robbanómotoros kisgép tankolása, villamos szerelési hibák);
 mérgezés, fokozott expozíció (növényvédelem, vegyszerekkel, ragasztókkal való tevékenység, CO jelenléte, egyes mezőgazdasági kultúrákban végzett munkák, védelem és megfelelő eszközök nélkül, stb.);
 Vágásos balesetek (konyhai, mezőgazdasági, illetve barkácsolási munkák);
 Villamos áramütések (kisgépek, hosszabbító kábelek érintésvédelmi és szigetelési meghibásodásai, szabványtalan szerelések stb.);
 stb.
A negatív példákat látjuk, látják a környezetben tartózkodók – köztük a gyerekek és a laikusok is – és mindenki azt gondolja, hogy ez az elfogadott és a szabályos magatartás. Így aztán nem alakul, nem is alakulhat ki az egészséges veszélyérzet és szabálytisztelet, a tudatos megelőzési szemlélet.
Persze ennek az ellenkezője is előfordul a magyar munkaadói palettán. „Akik nagyobb multinacionális cégeknél dolgoznak, azok sokkal nagyobb biztonságban vannak, a szabadidős tevékenység során is.”
o Nagy magyarországi autógyár bővítésénél az első napokban súlyos baleset történt. A vezérigazgató rendkívüli döntése alapján a kivitelezők munkavédelmi koordinátorain kívül egy 21 fős vállalati – kizárólag az építkezést, kizárólag munkavédelmi szempontból 4 műszakban folyamatosan ellenőrző, a teljes építési idő alatt működő szervezetet hoz létre, képez ki és működtet, igen eredményesen. Megérte a ráfordítás, nem történt több súlyos baleset! Sajnos itt is árnyalja a képet, hogy miért a súlyos baleset bekövetkezése váltotta ki ezt az intézkedést. Miért nem előzte meg azt?
o Nagy magyarországi autógyár építése során, 3,5 év alatt hozzávetőleg 750.000 Eurót fordít a tulajdonos a folyamatos tervezési és kivitelezési munkavédelmi koordinációt megvalósító személyek díjazására. Ez független a kivitelezők koordinátorainak foglalkoztatásától és díjazásától. Ezen felül jelentek meg a konkrét munkavédelmi megoldások költségei. Ebben az esetben is megérte a ráfordítás!
o Fontos stratégiai kérdések:
 a munkavédelmi szakember és a vezetők aktivitása, kezdeményezőkészsége;
 a gazdálkodó szervezet fogadókészsége, megelőzési tevékenységének komolysága és hatékonysága;
 a vezetők és a munkavállalók munkavédelmi tudása, gyakorlata és érdekeltsége.
Ha a munkabalesetek számát a munkáltatói létszám kategóriák szerint vizsgáljuk, akkor a statisztika alátámasztja a megállapítást (lásd: alább). Például, a halálos baleseteket vizsgálva jól látható, hogy míg a 9 főnél kevesebbet foglalkoztató kisvállalatoknál sajnálatosan 39 haláleset történt egy évben, addig a legalább 250 főt foglalkoztató vállalkozásoknál a 2013 évben egyáltalán nem történt halálos munkabaleset. További magyarázatot nem is igényel a táblázat, beszédesek a számok (Forrás: NMH MMI honlap, statisztika).

Tapasztalataink szerint a multinacionális vállalatok többsége időt, energiát és forrást nem kímélve – persze van egy optimális ráfordítási határ – foglalkozik a munkavállalók munkavédelmével (munkabiztonság és munkaegészségügy), amely nem csak a munkavállalók, hanem családtagjaik és a környezetük munkavédelmi kultúráját és szemléletét is javítja. Például egyéni védőeszközöket
(védőkesztyű, védőszemüveg, légzésvédő porálarc stb.) és megfelelően felszerelt kisgépet ad kölcsön (oktatási anyaggal, használati útmutatóval) a munkavállalóknak az otthoni munkához, a barkácsoláshoz… Tájékoztató anyagokat ad ki az otthoni (háztartási, a közlekedési és a sport, stb.) balesetek megelőzésére. Támogatja, díjazza az egészséges életmódot, a sportolást, szervez is ilyen eseményeket. A „multi” számára fontos, hogy a munkavállalója ne kerüljön keresőképtelen állományba az otthoni munka során elszenvedett baleset miatt se, mert akkor helyettesíteni -, pótolni kell a munkahelyen. Több alkalommal találkozhatunk olyan megoldással is, amikor a kevéssé súlyos esetekben a munkavállaló az elsősegélynyújtást követően tovább dolgozik egy másik – könnyebb munkát jelentő – munkakörben (ezzel a megoldással nem terheli a magyar egészségbiztosítási kasszát sem). Sok nagyvállalat évente munkavédelmi nyílt (családi) napot tart (játékos vetélkedőkkel, bemutatókkal, versenyekkel stb.) a munkavállalók és családtagjaik részére a munkavédelem népszerűsítése, a helyes szemlélet kialakítása és megőrzése, a megelőzési gyakorlat segítése, elmélyítése érdekében. A multinacionális vállalatcsoportok, a nagyvállalatok előírásainak minősége általában meghaladja a magyar követelményeket, ugyanakkor maximálisan eleget kívánnak tenni minden helyi, nemzeti szabálynak is, így igen szigorúan bírálják el a szabálytalanságokat:
o ha a munkavállaló kiiktatja a védelmet, vagy nem használja a védőeszközt, akkor pl. megszüntetik a munkaviszonyát;
o ha a beszállító megszegi a szabályokat, megszakítják vele a szerződéses kapcsolatot;
o különböző módon (bónuszokkal, tárgy- és egyéb jutalmakkal) jutalmazzák a munkavédelemben elért eredményeket.
A konferencia résztvevői által gyakorlatban tapasztalt pozitív és a negatív példákat talán a végtelenségig lehetne sorolni. Biztosan vannak a bemutatott pozitív szemléletet meghaladó egyedi esetek is, de sajnos ez a kevesebb. Ennek megfelelően összegzésként megállapítható, hogy:
o az utóbbi években láthatóan megszaporodtak a kedvezőtlen jelenségek a magyar munkavédelem területén és a kedvező folyamatok megfordultak és a szemlélet is visszafele fejlődött.
o gyakoribbak a gondatlanul és/vagy szándékosan elkövetett szabálytalanságok, amit sajnos a hatóságok, a munkáltatók és a társadalom többsége is eltűr, mondhatni, hogy közönyösen elfogad. érdekes jelenség, hogy a szakembereink és a munkavállalók többsége is jól ismeri a követelményeket, de ennek ellenére Magyarország egyre távolabb kerül a nyugatabbra fekvő, sőt több szomszédos állam munkavédelmi kultúrájától, az ott élő és ott dolgozó emberek biztonságtudatától, szemléletmódjától.
1.2. Javaslatok
Magyarországon halaszthatatlanul szükséges volna átfogó módon beavatkozni és – kifogást és ellentmondást el nem fogadva – mielőbb helyreállítani azt a szemléletet, amely a megelőzés elsőbbségét a gyakorlatban is prioritásként kezeli és ezt a felfogást érvényesíti a társadalmi és a gazdasági élet minden területén. Ehhez a következő elemek szükségesek:
o biztosítani kell a szakma képviselőinek (állam, munkáltatók, munkavállalók) egységes fellépését
(ezt sok nyugati ország parlamentje/kormánya olyan módon oldja meg, hogy azt kéri a szociális partnerektől: „munkáltatók, munkavállalók, szíveskedjetek megegyezni egymással minden fontos kérdésben, ha nem ellentétes az alkotmánnyal és a szabályokkal, akkor azt támogatom, amiben megegyezésre jutottatok.”);
o A folyamatos, ciklusokon átívelő, egységes szemléletű politikai támogatottság és szervezeti stabilitás biztosítása.
A munkavédelem olyan mértékben szektor – és politika semleges ugyanakkor nemzeti érdek, hogy a politikai szervezetektől és az irányoktól függetlenül kötelezően szükségszerű a támogatása.
o Szükséges a minél nagyobb társadalmi támogatottság elérése!
(A racionális állami feladatellátás minden területét át kell, hogy hassa az a gyakorlat, amely minden csatornán keresztül érvényt szerez a munkavédelmi paradigmaváltásnak és a kapcsolódó gondolkodásmód mielőbbi átalakulásának! A munkavédelem nem lehet utópisztikus, a társadalom nem fogad el túlszabályozott, embertől távol álló rendszereket (csak egy példa a millióból: az Egyesült Királyságban munkavédelmi okokból megtiltották a bohóccipők viselését egy orosz bohócnak).
Legyen(ek) az állami szervezetek részéről:
 egységes, következetes és rendszerszemléletű a fellépés;
 tényleges (valós) a munkavédelemmel kapcsolatos tevékenység, nincs szükség a látványos, de eredmény nélküli haszontalan tevékenységek és projektekre;
 biztosítva a szükséges források;
 biztosítva a jó gyakorlatok támogatása és népszerűsítése, elismerése, elismertetése;
 a nem megfelelő gyakorlatok könyörtelen – minden eszköz igénybevételével történő megszüntetése;
 olyan jogi és gazdasági szabályozás, amely a gazdaság szereplőinek a munkavédelemmel kapcsolatos érdekeit a jelenleginél jóval markánsabban juttatja érvényre;
 program készítése a felzárkóztatásra;
o Legyen „zéró tolerancia” az engedmények vonatkozásában, vagyis ne legyenek ezen a területen engedmények, mert az engedmények (pl. a KKV-k esetében):
 ellentétesek az ország érdekeivel, csak kedvezőtlen hatásuk van,
 növelik a megosztottságot,
 előidézik/növelik a korrupciót,
 indokolatlan vitákat gerjesztenek,
 növelik a szabálytalanságok számát,
 növeli a balesetek és a megbetegedések számát,
 nem segítik elő a korszerű szemlélet széleskörű elterjedését,
 a fejlett országokban ismeretlenek.
Kérdésként merült fel, hogy vizsgálta-e valaki valaha, hogy Magyarországon mi a különbség egy KKV vezető és egy multinacionális nagyvállalat vezetője között a munkavédelem vonatkozásában? Miért is kell feltenni ezt a kérdést? Azért mert a különbség óriási, tudásban, felelősségben és kockázatban is. A multiknál gyakorolt, kikényszerített és célzottan fejlesztett tudatos munkavédelem erősíti a megelőzési szemléletet és – gyakorlatot, a megfelelő gondolkodást.
Ezt kell erősíteni a magyar KKV vezetők esetében!
Magyarországon a munkavédelem csaknem minden területén elkerülhetetlenül és elodázhatatlanul szükséges a paradigmaváltás!
Ennek elősegítésére adunk javaslatokat összefoglaló további részeiben.

2. A munkavédelem gazdasági hatásai

2.1. Helyzetértékelés
o Az állam és a vállalatok költségtakarékosságra való törekvése magában hordozza a munkavédelmi tudatosság leértékelődésének veszélyét, amelynek következtében a vállalkozások egyebek mellett csökkentik a munkavédelmi kiadásaikat is a gazdasági helyzetük stabilizálása érdekében.
o A munkabalesetek és a foglalkozással összefüggő egészségkárosodások költségkihatásának valós nagyságrendje – az eltitkolás és az aluljelentettség miatt – nem ismert. Ezért nehezen
és elsősorban a nemzetközi adatok alapján támasztható csak alá a rossz munkakörülmények miatti kiadásoknak a gazdasági fejlődésre, versenyképességre gyakorolt kedvezőtlen hatása.
o A „megelőzni jobb, mint gyógyítani” szemlélet kialakulását az előbbieken túl az is hátráltatja, hogy a társadalmi-, gazdasági-, jogi környezet a munkavédelmi helyzetet javító munkáltatói kezdeményezéseket támogató, ösztönző rendszerét Magyarországon részben leépítették, részben pedig kialakulás előtt áll.
o A hazai munkavédelmi gyakorlatban továbbra is visszahúzó tényező a nemzetgazdaság egyes területein különösen elburjánzott többszörös alvállalkozói rendszer. A vállalkozási láncolatok végén álló, az esetek többségében mikro-, vagy kisvállalkozások a csekély jövedelmezőség miatt már nem képesek munkavédelmi kiadásaik finanszírozására.
o Az álláskeresők szempontjából a munkalehetőség megtalálása és nem a munkakörülmények megfelelősége az elsődleges választási szempont. A munkáltató és a munkavállaló ilyen helyzetekben kialakuló „szövetségét, kényszerű cinkosságát” a megelőzésre irányuló munkáltatói kötelezettségek megtartását az ellenőrző munkavédelmi hatóság nem tudja feloldani. A hatékony munkavédelmi fellépés kihívást jelent a munkavédelmi hatóság számára is.
Több síkon is átgondolhatók és bemutathatók a munkavédelem közgazdasági hatásai, illetve a nemzetgazdasághoz való viszonya.
Nem szükséges tudományos értekezés annak bizonyításához, hogy a helyes munkavédelmi szemlélet és gyakorlat megvalósítására fordított – elsősorban állami és munkáltatói – források többszörösen megtérülnek, tehát az egyetlen elfogadható magatartás a megelőzésbe való befektetés volna az állam részéről és a munkáltatók részéről is. Fordítva is megközelíthető ez a megállapítás:
Nem fogadható el sem az állam sem a munkáltatók részéről az a magatartás, amely a munkavédelmi forrásokat csökkenti vagy megszünteti.
Néhány idézet a nemzetközi és a hazai szakemberek véleményéből:
o a világon évente 2 millió emberáldozatot is követelő munkabalesetek a világ GDP-jét akár 4%-al is visszavethetik!
o minden munkavédelembe befektetett 1 euró – 6 eurót hozhat! (Ha befektetem az 1 eurót, akkor minden valószínűséggel nem visz el 6 eurót);
o Egy nagyberuházás kivitelezésének optimális munkavédelmi költségei a teljes beruházási költség 1 – 1,5 % – ára tehető.
Mint látható óriási üzletről van szó. Ha egy vállalkozó befektet a biztonságba és ennek folyományaként elkerüli a baleseteket megbetegedéseket, akkor összességében hatalmas és felesleges kiadásoktól kíméli meg saját magát és a nemzetgazdaságot is. Alább látható, hogy milyen közvetlen és közvetett gazdasági hatásai (költségei) lehetnek a munkahelyi baleseteknek, fokozott expozíciónak, megbetegedéseknek:
 termeléskiesés (rövidebb-hosszabb időre leáll a termelés);
 mentés, elsősegély, életben tartás, költségei (bontás, kiszabadítás, elsősegélynyújtás, mentőszolgálat);
 kárelhárítás, helyreállítás (géptörések, tűzesetek, robbanások);
 temetési költségek;
 orvosi-, kórházi-, gyógyítási költségek, (anyagok, eszközök, gyógyszerek stb.);
 táppénz;
 rendszeres járadék;
 a helyettesítés költségei;
 ügyviteli, eljárási költségek (hatósági, bírósági, ügyvédi, szakértői);
 kártérítések (sérült és/vagy hozzátartozó);
 megtérítések (OEP, NYUFIG, fizetési meghagyások);
 áthárítás, (3.fél, biztosító felé);
 bírságok, büntetések (hatósági, bírósági);
 erkölcsi, eszmei hátrányok;
 egyéb járulékos költségek.
o A munkavédelem egyéb költségei
 az emberi erőforrás menedzsment ez irányú feladatai és költségei;
 A munkavállalók kiválasztásának költségei, alkalmassági vizsgálatok;
 a munkavállalók megfelelő képzettségének biztosítása, képzések, továbbképzések;
 a gazdálkodó szervezetek és a vezetők munkavédelemre fordított munkaideje, a kapcsolódó adminisztratív terhek és ezek költségei;
 a munkavédelemmel foglalkozó szakemberek hozzáértése és a munkájuk minősége és díjazása;
 a munkavédelmi érdekképviselet működtetése;
 Irányítási-, minőségbiztosítási rendszer működtetési gyakorlata és költségei.
o Munkavédelem fejlesztését célzó támogatások, pályázatok:
 korábban voltak, most nincsenek;
 a munkahelyek létesítésére, fejlesztésére megjelenő támogatások és pályázatok a munkavédelmi tartalmat is magukban foglalhatják, de általában nem vonnak be munkavédelmi szakembert a pályázatok tervezésébe és megvalósításába.
o A tudatos munkavédelemre fordítandó költségek optimalizálására, érdekeltség érvényesítésére van-e megoldás és/vagy törekvés:
 nemzetgazdasági szinten? A konferencia válasza: NINCS!
 a vállalati szinteken? RITKÁN!
Az évszázad elején, Magyarországon készültek nemzetgazdasági szintű tanulmányok a balesetbiztosítás ma is meglévő egészségbiztosítási rendszerből való leválasztására, az önálló balesetbiztosítási ág létrehozására! Ezekre a kezdeményezésekre még egyik korábbi kormánynak sem volt fogadókészsége. Az európai országok többsége rendelkezik ilyen önálló rendszerekkel, sőt a legtöbb országban több ilyen önálló (ágazati) balesetbiztosító is működik. Ezek a biztosítók – megfelelő ár-érték arányokat képviselő környezetben – kockázati alapon működnek.
2.2. Javaslatok
Magyarországon ma a munkavédelem területén nincs a megelőzést közvetlenül elősegítő gazdasági intézkedés, pedig – különösen a KKV-k esetében, az európai országok többségéhez hasonlóan – feltétlen szükséges volna (a közvetett is csak a józan paraszti ész…). Ennek a helyzetnek megfelelően a munkavédelem gazdasági szabályozással/intézkedésekkel való támogatására javaslatokat kellene előkészíteni és döntéseket kellene hozni, majd ezeknek megfelelően gondoskodni kellene a megvalósításról.
A konferencia javaslatai a támogatásokra:
o Bírságokból befolyt pénzek – célirányos és racionális felhasználása, az intenzitás növelése;
o A munkáltatói munkavédelemhez köthető oktatási, képzési költségek támogatása, átvállalása stb.;
o A szabványokhoz való hozzáférés lehetőségének kiterjesztése támogatással;
o Támogatások (pl. az ÁFA elengedése, vagy csökkentése) az alábbi esetekben:
 életvédelmi célt szolgáló védőruházat, egyéni védőeszközök beszerzése,
 biztonsági berendezések beszerzése,
 életmentő készülékek, berendezések beszerzése,
 a nehéz fizikai munkát-, a kézi anyagmozgatást kiváltó eszközök beszerzése,
 egyéb, a munkakörülmények javítását célzó beszerzések, beruházások megvalósítása,
 a viszonylag drága munkahigiénés mérések elvégzését.
o A magas színvonalú és drága munkavédelmi szolgáltatások igénybevételének elősegítése támogatással;
o A hatóság piacfelügyeleti tevékenységének megerősítése (szabálytalan védőkesztyű, – szabálytalan mobil állványok, – szabálytalan villamos berendezések, – nem megfelelő CO érzékelő stb.);
o Az állami EU – s pályázatok eredményét bemutató fizetett hirdetésekre (média, plakátok, óriásplakátok) költött összegek a munkavédelemi támogatásokra való átirányítása. (Kezdeményezni az EU -nál!)
o A sok esetben nehezen indokolható, adóforintok terhére történő beszerzések (pl. MNB ingatlanok és műkincsek) helyett a balesetek és a foglalkozási megbetegedések megelőzésének támogatása.
o A munkavédelemhez kapcsolódó kutatások fejlesztése, pl. a munkavédelem jelen szabályozási gyakorlata tradicionálisan figyelmen kívül hagyja az antropológiát, az emberi tényezőket.
o Az önálló (vagy nem önálló) balesetbiztosítási rendszer(ek) mielőbbi bevezetése!
Mindezek a változások szükségszerűek és időszerűek, fontos volna mielőbb elkezdeni a rendszerszemléletű előkészítést!

3. A magyar munkavédelmi szakemberek jelene és jövője

3.1. Helyzetértékelés
A munkavédelmi szakemberek helyzete sok szempontból megközelíthető kérdés. Néhány példa a különbségek bemutatására:
o Hol és mikor szerezte a munkára feljogosító szakképzettséget?
Igen sokrétű a kép:
 vannak olyanok, akik korábban szereztek közép vagy felsőfokú végzettséget állami szervezetnél. Ezek többnyire jó szakmai színvonalat képviseltek, de ha nem képezték magukat tovább, akkor ma már nem naprakész a tudásuk;
 vannak, akik a rendszerváltást követően a liberalizálódó, de kimeneti szinten nem kellően egységes képzési rendszerben szerezték meg a középfokú szakképzettséget. Ezeknek a képzőhelyeknek a színvonala szélsőségesen eltérő volt;
 az utóbbi évben indítottak munkavédelmi technikus képzéseket közmunkások részére, akik végeztek is. A vizsgáztatásra kíváncsiak lettünk volna. Nem értünk ezzel egyet, károsnak tartjuk minden vonatkozásban (pénzkidobás, becsapják a hallgatót is és azt a szervezetet, ahol elkezd munkavédelmi szakemberként dolgozni! Érthetetlen, hogy mi indokolja ezt és miért erőlteti az állam?);
 Munkavédelmi mérnökasszisztens képzés… Néhány éve kb. 20 millió forintból beindították (összesen 15-en végeztek, hét nappalis és nyolc levelező hallgató) és meg is szűnt ez képzés. Ez is egy „átgondolt” uniós forrásból megvalósított fejlesztés volt! Mindenkit becsaptak azok, akik ezt a projektet támogatták, engedélyezték stb.
Általános tapasztalat, hogy a munkavédelmi szakemberképzésben részt vett hallgatók nagy része nem, vagy nem sokáig dolgozik a munkavédelemben. Aki viszont marad a szakmában és egyedül dolgozik, az csak hosszú évek alatt tudja megszerezni a megfelelő gyakorlatot, ugyanakkor nincs biztosítva a tudásának folyamatos és intézményes szakmai szinten tartása.
o Magyarországon nincs egységes nyilvántartás:
 a munkavédelmi szakemberekről,
 a munkavédelmi szolgáltatókról,
 a munkavédelmi szakemberek végzettségéről.
o Magyarországon nincsenek továbbképzésre kötelezve a munkavédelmi szakemberek és nincs is ilyen továbbképzési rendszer;
o 2008-ban elkészül az a jogszabály javaslat, amely a munkáltatók veszélyességi osztályba sorolását és a munkavédelmi szakember foglalkoztatásának, kötelező továbbképzésének (hasonlóan az orvosokéhoz) a követelményeit határozta meg. Legutóbbi ismert szöveg változat 2010-es, de azóta sem került be a jogszabály alkotási tervbe!
o A munkavédelmi szakemberek közötti „verseny” csalóka képet mutat a díjazás és az árképzés vonatkozásában. Nem mindegy, hogy hol dolgozik a kollega:
 az állami szektorban, alkalmazott, ill. vállalkozóként, vagy alvállalkozóként szolgáltat,
 a versenyszférában – alkalmazott, szolgáltató, vagy alvállalkozóként.
o Díjazás, árképzés, „verseny” feltételek
 Az árajánlatot kérő cégvezetők, intézetvezetők, a beszerzésért felelős kollegák – az esetek többségében – nem is ismerik a feladat konkrét tartalmait és ezek értékét sem, ezért irreálisan alacsony árra törekszenek.
 Az utóbbi években sokszor tapasztalható, hogy a szakmai tartalomtól függetlenül a legalacsonyabb ár mellett döntenek, de találkozhattunk előre eldöntött beszerzésekkel is.
 Megtalálhatók a piacon az un. „Olcsó Jánosok” (kontárok), akik érdemi munkát nem végeznek, csak formális tevékenységre törekszenek (pl.: targonca szerkezeti vizsgálat: 1500,- Ft/gép, fővizsgálat: 3000,- Ft/gép);
 nincs ajánlott ár sem a standard feladatok ellátására;
 Több olyan vállalkozó is dolgozik ma még, aki nem kezel számítógépet. Hogyan olvas jogszabályt? netán szabványt…
 Szabvány hozzáférés.
A munkavédelmi szakemberek számára igen fontos a szabványokhoz való hozzáférés, azok alkalmazása, ugyanakkor félelmetesen megdrágult az online szabványkönyvtár éves díja:
2013-ban 38.500.-+ÁFA
2014-ben 50.000.-+ÁFA
2015-ben 70.000.-+ÁFA
Ez a drágulás tarthatatlan! A munkavédelmi szakemberek kb. 90 % – a nem tudja megfizetni!
Az MSZT egyik legutóbbi hírlevele a következőket adta közre:
„TOVÁBB BŐVÜL AZ MSZT ONLINE SZOLGÁLTATÁSAIT IGÉNYBE VEVŐK KÖRE”
2015. februárban az Online Szabványkönyvtárnak 19 új előfizetője volt, 60 korábbi előfizető pedig meghosszabbította könyvtári tagságát. Az Online Szabványügyi Közlöny és Online Szabványjegyzék esetében 7 előfizetésre került sor.
Nevetséges, hogy egy országban – hazánkban- összesen 79 előfizetője (!) van az online szabványkönyvtárnak! Persze ezek az előfizetők nem csak munkavédelmi szakemberek, hanem minden szakmát képviselnek. Így már érthető, hogy drága! De nem az a lényeg, hogy megértsük a drágaság okát, hanem az volna a cél, hogy olcsó legyen, és minél többen hozzáférjenek. Ehhez marketing is szükséges volna, vagy támogatás.
 A jó szakemberek egy része elszigetelődik, kirekesztődik a munkavédelem világából.
 Az állami elismerések nem érik el ezt a szakmát.
3.2. Javaslatok
o Szabályozni szükséges a területet. Kötelezővé kell tenni az „aktív” munkavédelmi szakemberek regisztrációját és folyamatos továbbképzését! Regisztráció és továbbképzés hiányában nem dolgozhasson a szakember.
o A szakmai továbbképzések ne „tájékoztatók” legyenek, hanem megoldásokat bemutató interaktív szakmai gyakorlati és módszertani megbeszélések.
o Ki kell alakítani és közzé kell tenni az egyes feladatok ellátásának ajánlott díjait!

4. Az általános és a szakmai tájékoztatás, felvilágosítás a munkavédelemről

4.1. Helyzetértékelés
o Az információátadás szinterei
 Hírek, napi fontos, közérdekű információk megjelenítése
 Néhány éve még működött ez a szakterület, bár elsősorban csak a szenzáció volt a fontos, nem a szakmai illetve közérdekű, megelőzést szolgáló tartalom. Ma már olyan a látszat, mintha az állami médiában tiltva volna egyes kellemetlen eseményekről, például munkabalesetekről hírt adni.
 A szenzációéhes kereskedelmi médiumok általában hírt adnak a súlyosabb esetekről, de a szakmai kérdések, például az okok, előzmények ismertetése „elemzése”, a megelőzés lehetőségének, a szabályoknak legalább a közérthető, rövid ismertetése ritkán szinte soha nem történik meg. Megjegyzendő, hogy korábban a közszolgálati és kereskedelmi csatornák (televíziók, rádiók is) foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, és ez nem csupán a szerkesztők nyitottságán múlt.
 Hiányoznak azok a szakmai kommentárok, tematikus műsorokban lezajló beszélgetések, amelyek a hasonló esetek megelőzését valamint a szakmai és a közvélemény tudásának gyarapítását szolgálnák.
 Köztudott, hogy az állami intézmények esetében a média irányába való nyilatkozás csak engedély alapján lehetséges.
 A 2014 évi munkavédelmi statisztika – eltérően a korábbiaktól – nem volt hozzáférhető egy évig!
 Konferenciák,
 Korábban sok volt az ingyenes rendezvény, ma már kevesebb. Ennek megfelelően korábban több volt a résztvevő, mára leszűkültek a létszámok, általában ugyanazok
a személyek járnak a konferenciákra. Az érdeklődés felkeltése és az érdekeltségre való figyelemfelhívás mindenkinek a közös érdeke lenne.
A mai konferenciákat – a leszűkült létszámnak – tájékoztatóként tartják meg. A legtöbb esetben nem lehet hozzászólni, nem lehet kérdezni, csak meghallgatni a tájékoztatókat. Ennek nem sok értelme van! Ma már gyakorlati tapasztalatok és megoldások továbbadására volna szükség. Olyan konferenciákat kellene szervezni, ahol a hallgatóságot emberileg és szakmailag is partnernek tekintik a szervezők.
 A közeli napokban pl.: országos munkavédelmi Roadshow–kat tartottak/tartanak a megyékben TÁMOP-os szervezésben. Csak utólag jelenik meg rövid sajtóhír ezekről a rendezvényekről, sokszor nem a tartalomról csak a rendezvény tényéről! Nincs meghívó, nincs meghívott, „vattaemberek” előtt röviden lezajlik a program és kész. Nem kívánjuk találgatni, mert tudjuk, hogy mi a lényege ezeknek az értelmetlen rendezvényeknek. A rendezvényekre szánt keretösszegnek egyik oldalon a gyors elköltése, másik oldalon pedig a könnyű megszerzése a fő szempont, az eredeti – egyébként támogatandó – célok teljesen háttérbe szorulnak, így éppen a megelőző, tájékoztató funkció szempontjából üresednek ki a programok.
 Internetes felületek, honlapok
 Korábban NMH MMI, most NGM Munkafelügyeleti Főosztály honlapja korántsem naprakész és igen sok felesleges tartalmat is bemutat, ugyanakkor hiányérzete is keletkezik a honlap szakmai látogatójának (MIK, MISZ);
 Több olyan weblap is létezik, működik, amelyiknek munkavédelmi tartalma van, de ezek is többnyire valamilyen egyéni szempontok szerint tájékoztatnak.
 Hírlevelek, körlevelek
 Az utóbbi évben megszaporodtak, megfelelő tartalommal remek eszköz lehet.
 Szakmai folyóiratok
 néhány van forgalomban – sajnos szűk kör vásárolja azokat.
 a folyóiratok olvasottságának, ismertségének akadálya a csak nyomtatott formátumban való elérhetőség.
 Jogtárak, szabványtárak
 Ma már csak akkor van jelentősége jogtárat használni, ha visszamenőleg kell alkalmazni valamelyik jogszabályt, mert egyébként az interneten megtalálható minden jogszabály naprakészen.
 A szabványtárak elterjedéséről és drágaságáról a 10. oldalon már említést tettünk.
4.2. Javaslatok
A munkavédelmi törvény előírja: Mvt. 14. § (1) A munkavédelem irányításának keretében állami feladat: c) a munkavédelmi előírások végrehajtásának elősegítése, különösen az e törvény céljait is szolgáló (…) tájékoztatással és felvilágosítással;
o A munkavédelmi bírságokból befolyt összegek pályázati úton történő felhasználásának megszüntetésével kizárólag a „zöld számok”, a Munkavédelmi Tanácsadó szolgálat, és a még meglévő tanácsadó felügyelők maradtak, ha maradtak. Ez kevés!
o A bírságpénzekből továbbra is jól lehetne támogatni egy racionálisabban átgondolt tájékoztató és felvilágosító rendszert! (informatika).
o Az NGM Munkafelügyeleti Főosztályának honlapját jobban és célirányosabban lehetne használni erre a célra.
o Hiányzik a bárki által jól kezelhető általános tájékoztatás.
o Nincs ágazati tájékoztatás és felvilágosítás (német (bajor) példa).
o Hiányzik a kockázatértékeléseket segítő rendszerek (Pl. OIRA, vagy valami hasonló rendszer) kialakítása (kérdéssorok, nyomtatványok, konkrét alkalmazási módszerek stb.).
o A fenti jogszabályi követelményből következik, hogy minden „csövön ennek kellene szólnia”
Sajnos ennek a fordítottját tapasztaljuk.
o A katasztrófavédelem, a környezetvédelmi hatóság, a fogyasztóvédelem stb. eszközrendszerük, anyagi forrásaik, kommunikációs humánerőforrásaik, politikai és ettől nem függetlenül társadalmi támogatottságuknak köszönhetően jelentősen jobb helyzetben vannak ezen a területen – a mondjuk ki – évek óta tudatosan háttérbe szorított munkavédelemhez képest.
o Irány az internet. Az informatika robbanásszerű fejlődésének lehetőségét kihasználva, a súlyos és a tanulságos balesetekről – az adatvédelmi szabályok betartása mellett – naponta kellene, hogy hírt kaphasson a szakma, a médián keresztül a közvélemény, a balesetek folyamatának, okainak és tanulságainak rövid, közérthető bemutatásával, így a megelőző szemléletmód kialakulásának előmozdításával.
o Civil szervezetként szakmán belüli közösségek létrehozásáról, a meglévők megszólításáról, támogatásáról is lehetne dönteni, ami valódi szakmai fórumot és aktívabb szakmai képviseletet teremthet.
Internetes nyílt és zártkörű szakmai fórum létrehozására is szükség lenne, ahol a szakemberek egymással, illetve külső érdeklődőkkel is meg tudnák vitatni a szakmai kérdéseket.
A fentiekben említett társaság létrehozhatna tudásbázist, mely a tagok számára elérhető lenne, és komoly szakmai támogatást adhatna.

5. A munkavédelem tanítása, a munkavédelmi oktatása

5.1. Helyzetértékelés
Becslésünk szerint mindössze minden 10-ik munkavédelmi szakember örvend általános elismertségnek munkatársai és szakmai partnerei körében. Ez aggasztó a szakma presztízsére nézve. Meg kell fékezni a kontraszelekciót, ésszerű munkavédelemre és kiváló képzésekre van szükség.
5.1. Helyzetértékelés
o Állami köznevelés
 A képzések anyagai általában nem, vagy csak elvétve tartalmaznak munkavédelmi vonatkozású kérdéseket az általános képzésben. Így nem biztosított a rendszerszemléletű, egymásra épülő gyakorlatias képzés (az óvodától a gimnáziumig);
 A pedagógusok nagy része – az 1980-as évektől eltérően – nincs felkészítve ezekre a képzésekre;
 TÁMOP-os támogatás igénybevételével (sok a homály és a rejtély) néhány, a közigazgatásban dolgozó munkatárs járja/járta az országot és osztályfőnöki órákat tartott a munkavédelemről (vajon miről? Mindegy miről mert csepp a tengerben és így, rendszerszerűség nélkül csak pótcselekvésnek tűnik).
o Állami középfokú szakmai képzések
 Az iskolai szakmai képzések során elég nagy különbségek tapasztalhatók a tananyagban és a tanításban is.
 Van, ahol van általános tananyag, van ahol nincs.
 Van, ahol van speciális tananyag, van ahol nincs.
 Van, ahol egyik sincs.
 A tanárok felkészültsége markánsan eltérő (sokan a ma használatos fogalmakat sem ismerik).
o Az állami felsőfokú képzések
 Legalább olyan vegyes a kép, mint a többi területen.
 Nincs egységes jegyzet.
 Többnyire nincs szakmai jegyzet, vagy elavult.
o Az OKJ -s képzések
 az óraszámok súlyozása sok esetben nem igazodik a gyakorlati igényhez, irreális óraszámok kerültek meghatározásra, ez indokolatlanul és jelentősen drágítja a képzéseket;
 el kell érni, hogy ne az oktatási lobbi irányítsa a szakmai folyamatokat, munkavédelmi kérdésekben az NGM Munkafelügyeleti Főosztály és/vagy a MB döntsön, ha szükséges, szakértők bevonásával;
 a képzésekhez tartozó munkavédelmi modulokat jellemzően nem szakemberek, nem gyakorló munkavédelmi szakemberek állították össze;
 nincs munkavédelmi modul;
 nem felkészültek az oktatók;
 az emelőgépek kezelési jogosultságának szabályozási folyamata a negatív példa.
 A középfokú munkavédelmi képzések:
 bármelyik akkreditált szervezet folytathat képzést (boldog – boldogtalan?)
 az oktatók között sok a gyakorlatlan és alulképzett szakember;
 óraszám, tartalom, tanfolyamdíj, vizsga, vizsgadíj…(további problémákat generál) az alacsony minőség – alacsony ár:
– a versenyhelyzet torzul,
– a jó képzők /drágábbak/ kiszorulnak a piacról,
– ezzel a képzéssel nő a szakbarbárok száma Magyarországon,
– a vizsgáztatási rendszer nem alkalmas a valós tartalmú tudás kontrolljára,
– az utóbbi időszakban előfordult közmunkások képzése és vizsgáztatása! Ismerve a részleteket, meg kell akadályozni, hogy ez a nemkívánatos folyamat folytatódjon.
 Felsőfokú munkavédelmi képzések fajtái:
 munkavédelmi felsőfokú szakember, 4 félév
 munkavédelmi szakmérnök, 4 félév
 SHEQ menedzser, 3 félév
 munkavédelmi mérnökasszisztens, 4 félév (megszűnt, összesen végeztek 15 –en (!))
 Formalitásokat tanítanak sok esetben a szakmai anyagok helyett a kötelező óraszámban, kevés a gyakorlatias anyag.
o Tapasztalatok a vállalati képzések (munkavédelmi oktatások) területéről (széles a skála: van tökéletes és van csapnivaló):
 Az oktatások tartalma nem igazodik az oktatás fajtájához, formálisan végzik.
 Az oktatások dokumentálása nem megfelelő.
 Alkalmatlan (szakmai, pedagógiai stb.) személyek tartják az oktatást.
 Az oktatásokon az elméleti frázisokat ismételgetik, unalmas az oktatás.
 Nincs megfelelő technikai háttér biztosítva.
 Minden oktatást a munkavédelmi szakember tart (!). Ez a KKV-kra jellemző.
 A munkahelyi vezető nem vesz részt (!) az oktatásokon, (nem is tudja, mit tudnak a beosztottjai) pedig az volna a jó, ha ő tartaná a képzést.
 Nem tartják meg, csak dokumentálják (van ahol a dokumentálás is elmarad).
 Vannak olyan gazdálkodó szervezetek, amelyek most is vizsgáztatják a vezetőket és a beosztottakat munkavédelemből (1994 előtt a vállalatvezetők és a munkavédelmet irányító vállalatvezetők részére kötelező volt a munkavédelmi vizsga! Legalább ismerték a saját feladataikat.).
5.2. Javaslatok
A munkavédelmi törvény előírja: Mvt. 14. § (1) A munkavédelem irányításának keretében állami feladat: d) a nevelés és az oktatás területén a biztonságos életvitelre, a szakmai oktatás területén az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzés szabályaira vonatkozó ismeretanyag meghatározása.
o Első és legfontosabb feladat volna az Mvt. fent idézett szakaszának betartása. El kell érni, hogy az alaptantervekbe és a képzési folyamatba beépítésre kerüljön a vonatkozó ismeretanyag, amely rendszerszemléletben épül egymásra és az előrehaladás során a képzési típustól függően tartalmaz egyre magasabb szintű általános és szakmai ismereteket.
o Az ismeretanyag meghatározása és a rendelkezésre álló tanítási idő alapján – szakemberek közreműködésével – készüljenek el a konkrét képzési és háttéranyagok, amelyeket lehetőség szerint akár egy (vagy több) internetes felületen is célszerű elérhetővé tenni.
o Célszerű volna ágazatonként és ezen belül szakmánként elkészíteni a munkavédelmi képzések és oktatások alapanyagait, amelyeket a felhasználási helyszínre lehet adaptálni.
o A szakmai anyagok mellett készüljenek módszertani útmutatók, segédanyagok a képzést végző pedagógusok, szakemberek, munkahelyi vezetők részére.
o A munkavédelmet tanítók, oktatók részére képzéseket, továbbképzéseket szükséges szervezni, hogy megfelelő ismeretek alapján végezhessék munkájukat („tanítsd a tanítót!”).
o A 80-as években minden iskolában volt egy kijelölt pedagógus, aki un. alapfokú munkavédelmi ismeretekből vizsgát tett (80 órás képzés) és a képző intézmény munkavédelmi feladatait ő látta el, valamint a hallgatók munkavédelmi ismeretekből való képzéséért ő volt a felelős. Átgondolandó egy hasonló rendszer kialakítása.
o Az online interaktív tanítási és vizsgáztatási rendszer bevezetésének támogatása az állam részéről.

6. A munkaegészségügy, a foglalkozás-egészségügy helyzete

6.1. Helyzetértékelés
Hazánk munkaegészségügyi helyzetére ugyanazok a makro-, és mikrogazdasági mutatók érvényesek, amelyeket az összefoglaló 2. pontjában már leírtunk, ezt most nem ismételjük meg, csak utalunk rá:
o Az állam és a vállalatok költségtakarékossága miatt a munkavédelmi tudatosság leértékelődik.
o A foglalkozással összefüggő egészségkárosodások költségkihatásának még a valós nagyságrendje sem ismert. A nemzetközi adatok alapján lehet megbecsülni.
o A „megelőzni jobb, mint gyógyítani” szemlélet a politikai-, társadalmi-, gazdasági-, jogi-, stb. környezet miatt még nem alakult ki.
o A korszerű munkavédelem kialakulását akadályozó, visszahúzó tényező az elburjánzott többszörös alvállalkozói rendszer.
o Az álláskeresők szempontjából a munkalehetőség megtalálása és nem a munkakörülmények megfelelősége az elsődleges választási szempont.
o A foglalkozás-egészségügyi orvosok egy része túlvállalja magát és „néger” rezidensek közreműködésével részben vagy egészében formálisan látja el a feladatait.
o Ma Magyarországon 10 évig lehet valaki rezidens!
o Sok helyen nem készítettek vizsgálati protokollt, az előzetes és időszakos orvosi vizsgálatok ellátása ezeken a helyeken nem megnyugtató.
o Kedvezőtlen, hogy az egészségügyi adatok szempontjából nincs kapcsolat a háziorvos és a foglalkozás-egészségügyi orvos között.
o A foglalkozás-egészségügyi orvosok többsége nem is ismeri a munkahelyeket, mert nem tesz eleget a munkavédelmi törvényben munkaegészségügyi szaktevékenységként aposztrofált feladatainak. Ezek a következők:
 az időszakos biztonsági felülvizsgálatok elvégzése;
 a munkavédelmi üzembe-helyezést megelőző vizsgálat elvégzése;
 a veszélyes munkahely, munkaeszköz, technológia újraindítását megelőző vizsgálat elvégzése;
 a soron kívüli vizsgálat elvégzésében való közreműködés;
 közreműködés a mentési terv elkészítésében;
 javaslat adása a megelőzési stratégia munkavédelmi tartalmára vonatkozóan;
 közreműködés a kockázatértékelés elkészítésében. Különösen a kémiai és a biológiai kockázatok vonatkozásában;
 Közreműködés a munkavédelmi oktatások anyagának elkészítésében. Javaslat adása a speciális és rendkívüli oktatások megtartására és tartalmára vonatkozóan.
 Szükség esetén közreműködik az oktatás megtartásában;
 közreműködés az egyéni védőeszközök jegyzék elkészítésében;
 munkaegészségügyi szempontból közreműködik a munkabalesetek kivizsgálásában (1993. évi XCIII tv. 65.§. (2) bek.).
 Közreműködik a munkahelyi munkavédelmi képviselet tájékoztatásában, szakmailag együttműködik a munkavédelmi képviselőkkel.
o A munkáltatók és a szolgáltatók sem érvényesítik szerződéseikben a fenti követelményeket, így olcsóbbak a szolgáltatások, de elmarad ezeknek a fontos feladatoknak az ellátása.
o Kialakultak országos és regionális rendszert működtető foglalkozás-egészségügyi vállalkozások, amelyek egy része megnyugtatóan működik, de egy része viszont formálisan;
o Fontos kérdés a közmunkások, az alkalmi munkavállalók és a kölcsönzött munkavállalók foglalkozás-egészségügyi vizsgálata, mert a jelenlegi helyzetben ez többnyire formális. Célszerű volna azonos feltételeket teremteni ezeken a területeken.
o A foglalkozási megbetegedések bejelentési és kivizsgálási szabályait javasoljuk átalakítani, mert a jelenlegi rendszer akadályozza a valós bejelentéseket (a nemzetgazdaságnak így is ugyanannyiba kerül (!) a beteg kezelése, mintha be lenne jelentve!).
o A kialakult és elfogadott jelenlegi vállalási díjak az összes feladat ellátását nem fedezik. Ez is akadálya a jogi megfelelésnek.
6.2. Javaslatok
o Nyíltan kell beszélni a szakterület alapvető problémáiról és a fejlődés akadályairól.
o Meg kellene határozni, hogy egy foglalkozás-egészségügyi szakorvos kategóriánként hány fő részére adhat szolgáltatást!
o Nagyobb súlyt kell fektetni a feladatellátás hatósági ellenőrzésére annak érdekében, hogy a munkaegészségügyi szaktevékenységek és a munkahigiénés feladatok elvégzése ne maradjon ki a szolgáltatásból!
o Fel kell oldani a fokozott expozíciók és a foglalkozási megbetegedések bejelentését követő retorziót, mint a bejelentések gátját, inkább a megelőzésre kell koncentrálni!
o Átjárhatóvá kell tenni a foglalkozás-egészségügyi szolgáltató és a háziorvos közötti szakmai adatcserét és kommunikációs lehetőséget a páciensek egészségügyi adatai vonatkozásában!
o A foglalkozás-egészségügyi orvosok kötelező továbbképzését ki kell terjeszteni a hiányzó feladatok módszertana megismertetésére.
o A munkahigiéne kompetenciájának meghatározása az egészségügyön belül.
o A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatók szakfelügyeleti rendszerének szigorítása.

7. Az Állam és a munkavédelem

7.1. Helyzetértékelés
A Munkavédelmi törvény (Mvt.) előírja: 13. § Az állam feladata a munkavédelem irányításával, az ágazati és hatósági tevékenység ellátásával – szervei útján – a munkavédelem megszervezése.
Tehát állami feladatok:
o az irányítás,
o az ágazati tevékenység,
o a hatósági tevékenység,
o az egész ország munkavédelmének megszervezése.
ÁLLAMI IRÁNYÍTÁSI FELADATOK A MUNKAVÉDELEMBEN
NEMZETI MUNKAVÉDELMI POLITIKA (STRATÉGIA)
A Nemzeti Munkavédelmi Politika kötelezettségvállalása a nemzetközi kötelezettségek alapján került be a munkavédelmi törvénybe, mégpedig a 2000. évi LXXV. törvénnyel kihirdetett, Genfben, 1981. június
22-én, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által elfogadott, a dolgozók biztonságáról, egészségéről és a munkakörnyezetről szóló 155. számú egyezmény alapján.
A munkavédelmi törvény az alábbi komplex rendszert előíró szövegkörnyezetben rendeli el munkavédelmi nemzeti politika kialakítására és megvalósítására vonatkozó követelményeket:
Mvt. 2. § (1) Az állam – a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szerveivel egyeztetve – meghatározza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés alapvető követelménye- it, irányítási és ellenőrzési intézményeit, valamint kialakítja az egészség, a munkavégző képesség megóvására, a munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó nemzeti politikáját, amelynek megvalósulását időszakonként felülvizsgálja.
Mvt. 14. § (1) A munkavédelem irányításának keretében állami feladat
a) a munkavédelem nemzeti politikájának kialakítása;
o A fenti előírás végrehajtására Magyarországnak 2002 – 2007-ig volt munkavédelmi politikája (NMP) – nevezhetjük ezt nemzeti munkavédelmi stratégiának is -, de a 2007. évtől folyamatosan nincs! Tudomásunk szerint egyedüli ország vagyunk az EU-ban, ahol nincs munkavédelmi stratégia (ha tévedünk és rajtunk kívül néhány más országnak sincs, az sem vigasztaló)
o A stratégia 2007-ben elkészült, és azt követően többször is frissült, Munkavédelmi Bizottság többször megtárgyalta és az előterjesztés is megtörtént, sőt elkészült a következő 5 évre szóló javaslat is, de az Országgyűlés a mai napig nem foglalkozott ezzel a kérdéssel.
A nemzeti munkavédelmi stratégia elfogadása és ennek alapján kormányhatározat (feladat, felelős, határidő, forrás) megjelentetése azért volna fontos, mert így minden állami szervezet egységes irányt képviselhetne ezen a szakmai területen. Jelenleg sem egységes a magyar állam ebben a vonatkozásban!
JOGALKOTÁS, JOGALKALMAZÁS
Mvt. 14. § (1) b) az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés alapvető követelményeinek, továbbá az ehhez kapcsolódó jogoknak és kötelezettségeknek a meghatározása;
o Alaptörvényi szint: RENDBEN!
o Mvt. és a végrehajtási jogszabályok – alapvetően RENDBEN, de szükséges volna a szakmai felülvizsgálat!
o Hiányoznak a több éve (2008-2009) tervezett és részben elő is készített jogszabályok (az elsősegélynyújtás -, az építőipari kivitelezés -, a munkavédelmi szakemberek, anyagmozgatás, az egészségügyi ágazat szabályzata stb.).
o Nem megfelelő ütemben, illetve alig-alig történnek jogszabály módosítások:
o a betervezett jogszabályok sem kerülnek napirendre,
o a legtöbbször csak az állami szervezeti és hatásköri változások miatt módosítanak,
o sok esetben hiányzik a magyar – magyar jogharmonizáció… (sok az ellentmondó jogi és szakmai elem, sok a párhuzamos követelmény (Pl.: Mentési terv, Havária terv, Tűzriadó terv, Katasztrófavédelmi terv).
o Sok mv. – i jogszabály korszerűsítést igényelne… (Pl.: Mg. bizt. szab.),
o össze kellene hasonlítani és harmonizálni a MV – i, TV – i, KV – i jogszabályokat.
o A munkavédelmet érintő jogszabályok a köröztetések során nem kerülnek el a munkavédelmi hatósághoz, illetve a Munkavédelmi Bizottsághoz sem. Ennek szakmai és technikai okai számunkra ismertek, ugyanakkor értehetetlenek és elfogadhatatlanok.
o A jogszabályok „tisztelete” az általános szabálytiszteleti morálnak megfelelően igen alacsony szintet ér el és ez sajnos sok esetben vonatkozik a legfelsőbb szintű állami intézményekre, szervezetekre is.

A MUNKAVÉDELEM NEMZETGAZDASÁGI SZINTŰ IRÁNYÍTÁSA Mvt. 17. § (1) A foglalkoztatáspolitikáért, illetve a bányászati ügyekért felelős miniszter és a munkavédelmi hatóság saját jogkörükben látják el a munkavédelem nemzetgazdasági szintű irányításával kapcsolatos feladatokat. (2) Külön jogszabály szerint a bányafelügyelet is ellát munkavédelmi hatósági feladatokat. (3) A munkavédelem irányításában, hatósági tevékenységében jogkörrel rendelkező állami szervek feladataik ellátása során együttműködnek egymással, valamint a közigazgatási szervekkel, a munkáltatók és munkavállalók érdek-képviseleti szerveivel.
o A miniszterek és a munkavédelmi hatóság sajnos nem látják el a munkavédelemi törvényben meghatározott nemzetgazdasági szintű irányítására meghatározott feladataikat! Ezt a súlyos megállapítást igazolják azok – a jogszabályokkal és a józanésszel ellentétes intézkedések (szervezeti, működési, költségvetési takarékossági, stb.), amelyek káros -, zavaros -, visszafelé fejlődő következményeivel összegzésünk is foglalkozik.
o évek óta nincs meg a jogszabály által is igényelt összehangoltság az irányítást végző szervezetek között,
o egyes állami szervezetek nem is ismerik a saját és a mások munkavédelmi feladatait sem,
o a szervezeti és működési döntéseket előkészítők és a döntéshozók nem ismerik a szakmai tartalmakat, megkockáztatjuk, hogy egyes szakmai fogalmakat sem (pl.: Munkavédelmi, vagy munkahelyvédelmi akcióterv, üzemi baleset, vagy munkabaleset, stb.) így aztán nem megfelelő döntések születnek, ha nem vonják be az előkészítésbe a szakma szakértőit.
o a konferencián résztvevők információi szerint a legutóbbi szervezeti átalakítás legfontosabb szempontjai a vezetői létszám csökkentését, az általános létszámcsökkentést és a költségek csökkentését célozták meg. A szakmai megfontolások kevésbé voltak fontosak.
o a rendszerszemlélet megkövetelné, hogy a jogszabályokból maradéktalanul kilistázott feladatok alapján készítsék el a szervezeti és működési szabályzatokat, ennek megfelelően határozzák meg mennyiségileg és minőségileg a létszámot, mindehhez rendeljék hozzá a megfelelő eszközöket és működést (szervezés, logisztika).
A MUNKAVÉDELEM ÁGAZATI SZINTŰ IRÁNYÍTÁSA
A nemzetgazdasági miniszter feladat- és hatáskörét megállapító jogszabály kimondja, hogy ő a Kormány foglalkoztatáspolitikáért felelős tagja, ugyanakkor az Mvt. 17. § (4) – e deklarálja, hogy „A munkavédelem ágazati feladatait a feladatkörében érintett miniszter látja el.”
A fentiek értelmében:
o a foglalkoztatásért felelős miniszter (a korábbi miniszterek és a mostani is) három munkavédelmi terület rendben tartásáért felelős:
 A nemzetgazdaság munkavédelmének irányításáért,
 A tárcájához tartozó ágazatok munkavédelmének irányításáért,
 A saját minisztériuma munkavédelmének irányításáért, mint munkáltató;
o a többi miniszter csak két munkavédelmi területért felelős:
 A tárcájához tartozó ágazatok munkavédelmének irányításáért,
 Az általa irányított minisztérium munkavédelmének irányításáért, mint munkáltató.
Az utóbbi évek tapasztalatai szerint a tárcák többsége nem tesz eleget a legalapvetőbb feladatainak (a minisztérium szervezetének a munkavédelme, az ágazat munkavédelemének operatív irányítása; az ágazathoz tartozó munkavédelmi jogszabályalkotás, – tájékoztatás, – ágazati munkavédelmi intézkedések, stb.) sem. Vajon miért?
Azt gondoljuk, hogy a kormányzat valamilyen szintig (ez nem elégséges szint!), talán tud ezekről a problémákról, de részleteiben és hatásában nem ismeri a tendenciát és a valós helyzetet sem.
Korábban az NMH is és ezen belül az MMI is, most az NGM Munkafelügyeleti Főosztálya is, illetve a munkavédelemért felelős államtitkár úr is sokkal markánsabban fogalmazhatná meg – a nemzetgazdasági miniszter közreműködésével – a munkavédelem országos és ágazati problémáit operatív intézkedéseket igényelve, a kormány és a miniszterei felé.
Ezt az állításunkat pl.: az NMH MMI (most NGM MFőo.) honlapja támasztja alá talán a legszemléletesebben. Nevezetesen arról van szó, hogy az Mvt. 14. § (1) értelmében „A munkavédelem irányításának keretében állami feladat…
e) a nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetének évenkénti áttekintése, a megállapítások nyilvánosságra hozatala,…”
Nos, az említett honlapon 2001 -2008 – ig megtalálhatók a fenti jogszabályhely végrehajtására készített éves tájékoztató jelentések (lásd alábbi linkek), de 2008 után egyik sem.
o Tájékoztató jelentés a Kormány részére a nemzetgazdaság 2008. évi munkavédelmi helyzetéről. o Tájékoztató jelentés a Kormány részére a nemzetgazdaság 2007. évi munkavédelmi helyzetéről. o Tájékoztató jelentés a Kormány részére a nemzetgazdaság 2006. évi munkavédelmi helyzetéről. o Tájékoztató jelentés a Kormány részére a nemzetgazdaság 2005. évi munkavédelmi helyzetéről. o Tájékoztató jelentés a Kormány részére a nemzetgazdaság 2004. évi munkavédelmi helyzetéről. o Tájékoztató jelentés a Kormány részére a nemzetgazdaság 2003. évi munkavédelmi helyzetéről. o Tájékoztató jelentés a Kormány részére a nemzetgazdaság 2002. évi munkavédelmi helyzetéről. o Tájékoztató jelentés a Kormány részére a nemzetgazdaság 2001. évi munkavédelmi helyzetéről.
Kérdés, hogy az elmúlt öt év miért nem található a honlapon? A 6. évi jelentés most készül!
Elkészül, de az koránt sem biztos, hogy a kormány megtárgyalja.
A tájékoztató jelentés csak akkor válik nyilvánossá, ha a kormány megtárgyalta!
Ezen a területen Magyarország kormányai vélhetően folyamatos, un. mulasztásos törvénysértési helyzetben voltak, vannak 2009 óta (már 6 éve), mert az egyébként évente becsülettel elkészített – a Munkavédelmi Bizottság által megtárgyalt – tájékoztató jelentéseket egyik kormány sem tárgyalta meg. Vajon miért?
Egyébként nem csak ez a probléma ezzel a tájékoztató jelentéssel, hanem az is, hogy ez a jelentés csak tájékoztató jelentés! Ebből következik, hogy ennek a jelentésnek a végén nincs operatív javaslat, nincs előremutató intézkedést igénylő megállapítás, javaslat a kormányzat számára! Szerintünk a tájékoztató jelentést összeállító szakmai szervezetnek a tájékoztató végén javaslatokat kellene adni az aktuális és halaszthatatlan teendők vonatkozásában. Ezt a kényelmi állapotot a versenyszféra is értetlenül fogadja, mert ebben a szférában formális, nem előre mutató dolgokat csinálni és csináltatni (a semmiért időt tölteni) a legnagyobb vétek! Szerintünk az államnak még jobban vigyázni kellene a közpénzre.
Miért is gondoljuk a fentieken túl is, hogy a döntéshozó kormányzat nem tud az ország munkavédelmi helyzetéről?
Az aktuális kormányzat érzékeny, igen komolyan veszi, fontos kérdésnek tartja az állampolgárok életét, testi épségét és egészségét. Általános tapasztalat, hogy a kormányzat a nyilatkozataival is a prevenciót támogatja. Ezt igazolják a vörös-iszap katasztrófával kapcsolatos preventív intézkedések, a tavalyelőtti árvízzel kapcsolatos miniszterelnöki nyilatkozat, mely szerint komoly eredmény, hogy Magyarországon emberáldozat nélkül tudtuk magunk mögött az árvizet és a védekezést. Látható és ésszerű is, hogy a kormányzat (a Miniszterelnök úr biztosan) különösen érzékeny az emberáldozatok vonatkozásában, ugyanakkor – a korábban bemutatott példák alapján – mégsem foglalkozik kellő súllyal a munkavégzés közben bekövetkezett – emelkedő tendenciát mutató – balesetek, megbetegedések (halálos, súlyos, 3 napon túl gyógyuló,) megelőzésével. Az együttgondolkodás lényege, hogy ne a halálos (súlyos) balesetek statisztikáit elemezgessük és hasonlítgassuk egymáshoz, hanem fogadjuk el azt a filozófiát, amit a Miniszterelnök úr is képvisel, hogy egy halálos/súlyos baleset is sok!
Nem keresve a kormányzat eddigi, jelenlegi aktivitási hiányának okait, más – a megelőzéssel kapcsolatos – összefüggésekre is szeretnénk ráirányítani a figyelmet:
o az Alaptörvény szellemével (erkölcsi, etikai) ellentétes a tényleges megelőzési szándék – és a tényleges intézkedések hiánya,
o Jelentős költségeket és veszteségeket okoz: mentési, kórházi, egészségügyi, rehabilitációs, kártérítési, társadalombiztosítási, nyugdíj, temetési, eljárási (vizsgálati, bírósági, stb.), bírság, büntetés, termeléskiesés, kárelhárítás, helyreállítás, helyettesítés, erkölcsi veszteségek, stb.). Kiemelendők az egészségügyi és a társadalombiztosítási költségek!
o A halálos munkabalesetek negatívan hatnak a demográfiai helyzetre is!
o A foglalkoztatottak számának örvendetes növekedésével tovább nő a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések bekövetkezésének kockázata.
HATÓSÁGI TEVÉKENYSÉG
Mióta a munkavédelmi felügyelet a kormányhivatalok alá került, kevesebb lett az ellenőrzés, több a munkahelyi baleset.
A statisztikák valóban ezt támasztják alá. Kétségtelen, hogy az elmúlt években az NMH MMI és a területi felügyelőségek állománya cserélődött és létszámuk jelentősen le is csökkent (a munkavállalók/felügyelők egy része nyugdíjba vonult egy részük pedig „átigazolt” a versenyszférába. Van olyan megyei felügyelőség is, ahol a létszám akár az egyötödére csökkent és akkor – senkit nem sértve – a minőségi változást nem is említem! A jóval kevesebb, és kevésbé jó felkészültségű felügyelő kevesebbet tud ellenőrizni és az ellenőrzés minősége is alacsonyabb színvonalú.
A felügyelőségek korábban – országos vonatkozásban – évente hozzávetőleg a gazdálkodó szervezetek kb. 5 % – át ellenőrizték. Ez megegyezik pl.: a svéd felügyelet adataival, annyi különbséggel, hogy itt azok magyar körülmények és magyar gondolkodás mellett zajlottak. Így 20 év alatt a teljes vertikum ellenőrizhető lesz egyszer. Az utóbbi időszakban ez az ellenőrzési arány jelentősen lecsökkent.
A konferencia résztvevőinek tapasztalatai (hazai és nemzetközi) és véleménye szerint – a szándékkal ellentétben – a jelenlegi módszerekkel végzett hatósági ellenőrzéseknek önmagukban kevés hatása van a balesetek – különösen a halálos és súlyos balesetek – megelőzésére. Nem egy hatósági ellenőrzést követően is bekövetkeztek súlyos és halálos balesetek, részben azért mert az ellenőrzések módszere nem minden esetben komplex és nem koncentrálódik a gyakorlati megelőzésre. Az ellenőrzési módszertan hibáihoz hozzájárul egy korábban kialakult, kialakított ideológia is, mely szerint „a hatóság ne vegye át a munkáltató szerepét!”
Azt a kérdést elfelejtik feltenni a fenti ideológiát követők, hogy mi a fontosabb: a balesetek, a súlyos és halálos balesetek gyakorlati megelőzése, vagy a formalitásokhoz, a megszokottsághoz, a korábban alkalmazott panelekhez a végtelenségig való ragaszkodás.
Konferenciánkon nem kívántunk belemélyedni a hatósági munka elemzésébe, de sok kritizálható hatósági eljárással és módszerrel találkoznak a gyakorló munkavédelmi szakemberek, különösen az „eltiltó” és a „felfüggesztő” határozatok, valamint a „munkavédelmi bírságot kiszabó” határozatok vonatkozásában. Ugyanakkor a másodfokú eljárások is tartalmaznak olyan elemeket, amelyekről szükséges volna egy szakmai kerekasztal, vagy egy hasonló fórum keretében összegyűjteni a véleményeket, érveket.
Mindezek mellett kiemelten fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a munkavédelmi szakemberek nagy többségének az a véleménye, hogy az államnak nem az ellenőrzés a legfontosabb feladata. Az ellenőrzésen kívül több olyan – a munkavédelmi törvényben deklarált – feladata is van (volna) a munkavédelem országos irányításában, amely feladatok ellátása a munkavédelem építését szolgálná, de a szervezet és a működés az elmúlt években rendszerhibát szenvedett és ezek a hibák nemhogy megmaradtak, tovább növekedtek és növekednek most is. Mindezek következménye súlyosan hangzik, de azt jelenti, hogy az állam nem, illetve csak részben látja el a törvényben meghatározott feladatait a munkavédelem területén.
Több vonatkozásában is megközelíthető a kérdés, amelyeket egy részét már tárgyaltuk (nemzeti munkavédelmi politika (stratégia); jogalkotás, jogalkalmazás; a munkavédelem nemzetgazdasági szintű irányítása; a munkavédelem ágazati szintű irányítása;) egy részét pedig a későbbiekben érintjük.
GAZDASÁGI SZABÁLYOZÁS, AZ ÉRDEKELTSÉG MEGTEREMTÉSE
Az Mvt. 14. § (1) A munkavédelem irányításának keretében állami feladat…
c) a munkavédelmi előírások végrehajtásának elősegítése, különösen az e törvény céljait is szolgáló gazdasági szabályozással, az érdekeltség megteremtésével…
o Konferenciánk összefoglalójának 2 –es pontja tartalmazza ezt a fontos állami feladatot.
KUTATÁSOK ANYAGI FELTÉTELEINEK BIZTOSÍTÁS
Az Mvt. 14. § (1) A munkavédelem irányításának keretében állami feladat… c) a munkavédelmi előírások végrehajtásának elősegítése, különösen az e törvény céljait is szolgáló gazdasági szabályozással, az érdekeltség megteremtésével, a nemzetgazdasági jelentőségű munkavédelmi kutatások anyagi feltételeinek megteremtésével,( …)
o Mióta (1997) Magyarországon az európai hírű, jól és színvonalasan működő Országos Munkavédelmi Kutató Intézetet megszüntették, azóta nincs munkavédelmi kutatás!
o Javasoljuk, hogy a külföldi kutatási eredmények publikálását és a gyakorlati alkalmazás anyagi feltételeit biztosítsa az állam intézményesen!
o Javasoljuk ide sorolni a munkavédelemmel kapcsolatos elméleti, közgazdasági vonatkozású kutatások támogatását is!
MUNKAVÉDELEMRE NEVELÉS, OKTATÁS
Az Mvt. 14. § (1) A munkavédelem irányításának keretében állami feladat…
d) a nevelés és az oktatás területén a biztonságos életvitelre, a szakmai oktatás területén az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzés szabályaira vonatkozó ismeretanyag meghatározása;
o Konferenciánk összefoglalójának 5-ös pontja tartalmazza ezt a fontos állami feladatot.
Magyarországon még ma sem valósul meg ez a törvényi kötelezettség a munkavédelem területén. Ha volna stratégiai cél, akkor talán támogatni is lehetne!
TÁJÉKOZTATÁS, FELVILÁGÍTÁS
Az Mvt. 14. § (1) A munkavédelem irányításának keretében állami feladat…
c) a munkavédelmi előírások végrehajtásának elősegítése, különösen az e törvény céljait is szolgáló … tájékoztatással és felvilágosítással;
o Konferenciánk összefoglalójának 4-es pontja tartalmazza ezt a fontos állami feladatot.

8. A konferencia összefoglaló ajánlása

A 2015. március 18-án megtartott Munkavédelmi Bizottsági plenáris ülésen dr. Czomba Sándor munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkár úr tájékoztatást adott arról, hogy a kormányzat igen fontos feladatnak tartja a munkavédelemmel kapcsolatos tevékenységet. Tolmácsolta a kormányzat elvárását, melynek értelmében a munkavédelem területén is meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy a javuló gazdasági és – foglalkoztatási adatokkal párhuzamosan a munkavédelmi helyzet kedvező fordulattal, javuló pályára álljon. További igényként hangzott el, hogy kezdődjön el az a szakmai munka, melynek eredményeképp elkészül a hosszútávú és reális célokat tartalmazó nemzeti munkavédelmi koncepció.
A legfontosabb alapvetések összefoglalása:
o A munkaerő jó egészségi állapota alapvetően befolyásolja egy nemzet sorsát és a jövőre vonatkozó kilátásait.
o A lakosság egészségi állapotának megőrzése, fejlesztése szoros összefüggésben van a foglalkoztatottak, a dolgozó emberek egészségi állapotával.
o természetes és alapvető közös társadalmi és egyéni igény is, hogy a munkahelyen töltött idő egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények között teljen el.
o Nemzetgazdasági jelentőségű, hogy a foglalkozási eredetű egészségkárosodások (balesetek, megbetegedések) megelőzhetővé váljanak, hiszen ha a munkahelyeken a megfelelő feltételek megteremthetők, akkor a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések kialakulásával, illetve ezek költségével nem kell számolni.
o Az Egészségügyi Világszervezet szerint a foglalkozási megbetegedések – nagyon sok szenvedés, betegség és veszteség forrásai. Ugyanakkor a munkahelyeken a balesetekkel szemben szinte láthatatlanok maradnak, annak ellenére, hogy évente hatszor több emberi életet követelnek, mint a balesetek. Ki kell emelni továbbá a fokozott expozíciók jelentőségét is.
o A foglalkozási megbetegedések jellege folyamatosan változik: a tudományos-technikai fejlődés, a globalizációval összefüggő társadalmi változások súlyosbíthatják a meglévő kockázatokat, és újak kialakulásához vezetnek. A jól ismert foglalkozási megbetegedések (pl. silicosis) változatlanul szedik áldozataikat, de az új megbetegedések (pszichés, mozgásszervi) számának folyamatos növekedése is tapasztalható.
o A WHO–Globális Cselekvési Terv a Munkások Egészségéért (2008-2017) programjával, valamint az Európai Unió munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos 2014 – 2020-as stratégiájával összhangban szükség van Magyarországon is a munkahelyi veszélyforrások és kockázatok, valamint a tapasztalt kedvezőtlen tendenciákkal kapcsolatos cselekvési prioritások szakmai alapokon történő meghatározására.
o Ne a politika határozza meg a prioritásokat, hanem a szakma, a politika fogadja el és támogassa a szakma által kijelölt irányokat!
o Szükség van egy munkacsoport felállítására, melyben az államnak kezdeményező, és támogató szerepet kell vállalnia. Ebben a munkacsoportban legyenek képviselve az érintett szakmai és érdekképviseleti szervezetek.
o Az állam teremtsen forrást és fórumot a hatékony építkezés megkezdése érdekében, hogy a kedvezőtlen tendencia megforduljon a munkahelyi egészség és biztonság vonatkozásában.
o Az Uniós pályázati források felhasználásában, melyek prioritásai között szerepel a munkavédelemmel szorosan összefüggően két fontos terület is:
 a gazdaság teljesítményének növelése
 a lakosság egészségi állapotának javítása, a megelőzés támogatása
Javasoljuk, hogy a pályázati kiírásoknál vegyék figyelembe a munkavédelem, és ezen belül kiemelten is a munkaegészségügy jelentőségét.
o Az állam fogadtassa el a döntéshozókkal a munkavédelem és a megelőzés fontosságát, hogy a magyar munkavédelmi kultúra színvonalának folyamatos fejlesztése együttes érdekünk.
o A munkavédelem és a népegészségügy közötti szakmai kapcsolatok és együttműködés bizonyos mértékű valós helyreállítása a társadalom demográfiai, egészségügyi és gazdasági elemi érdekeinek szem előtt tartása mellett a hatalmi érdekek mellőzésével.
A „FÓRUM A MUNKAVÉDELEMÉRT” c. rendezvényünk résztvevőinek megbízásából és nevében hozzájárulunk és felajánljuk, hogy a fórum összegző dokumentumát a leendő Nemzeti Munkavédelmi Politika összeállítói felhasználhassák erre a célra és egyéb munkájuk során is.
A FÓRUM összegzését megküldjük:
– a fórum valamennyi tényleges résztvevőjének,
– valamennyi meghívottnak, azoknak is, akiket korábban meghívtunk, de nem tudtak részt venni rendezvényünkön,
– az NGM Munkafelügyeleti Főosztálynak,
– a Munkavédelmi Bizottság titkárságának,
– a Munkavédelmi Bizottság munkaadói és munkavállalói oldala ügyvivőinek.
” … A munkahelyi baleset- és egészségvédelem nemcsak emberéleteket menthet meg, hanem a gazdaság termelékenységének, versenyképességének és fenntarthatóságának javításához is fontos!”
Andor László EU biztos
G 20-ak foglalkoztatási minisztereinek ülése
Melbourne, 2014. szeptember

2015. április 24.
A konferencia szervezői, előadói, hozzászólói

By |2018-06-06T15:52:57+00:002015 április 27|Blog|