2019. január 1. napján lépett hatályba a munkavédelmi törvény több rendelkezést is érintő módosítása. A törvény értelmezése sok fejtörést okozhat azok számára, akiknek munkájuk során alkalmazniuk kell a rendelkezéseit, de a munkavédelem terén szakképesítéssel nem rendelkeznek. A cikk célja a módosítások mögött meghúzódó szakmai indokok és kodifikációs körülmények bemutatása, egyben magyarázat és segítség az új szabályok értelmezéséhez.
Bevezetés
2018. december 6-án, a Magyar Közlöny 194. számában jelent meg az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2018. évi XCIV. törvény, mely többek között tartalmazza a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) módosítását is.
A munkavédelmi törvény nagyobb léptékű módosítására rendszerint akkor van lehetőség, amikor több foglalkoztatási tárgyú törvény módosítására egyidejűleg, egy törvénycsomagban kerül sor. 2016 nyarán és 2018 év végén is ez adta a keretet az Mvt. módosításához. A törvény módosítás tartalmának és terjedelmének meghatározását széles körű egyeztetés előzi meg. A jogalkotó figyelembe veszi a jó gyakorlatokat, nemzetközi tapasztalatokat, a munkavédelmi szakterület adta javaslatokat, így különösen az Országos Munkavédelmi Bizottság Munkavállalói és Munkáltatói Oldala, valamint más érdekképviseleti szövetségek, szakmai szervezetek által megfogalmazott javaslatokat. Ezek a javaslatok rendszerint jól megalapozottak, elősegítik a munkavédelmi szabályozás korszerűsítését, egyszerűsítését egyben az adminisztrációs terhek csökkentését.
Az Mvt. 2018 év végi módosítása egyrészt tartalmaz tisztázó, magyarázó rendelkezéseket, másrészt reflektál megalapozott szakmai és foglalkoztatási igényekre is. A módosítás alapjául szolgá-ló javaslatok különböző szervezetektől érkeztek, így az Mvt. egymástól teljesen különböző fejezeteit érintik. Jelen írásom célja ezeknek a módosításoknak a számbavétele és rendszerezése.
Változás a szabványok alkalmazására vonatkozó követelményben
A munkavédelmi szabályok hierarchiáját és rendszerét alapvetően az Mvt. állítja fel. A munkavédelemre vonatkozó szabályok csúcsán Magyarország Alaptörvénye áll, mely a XVII. („Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez”) és a XX. („Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.” „A jog érvényesülését Magyarország … a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, … segíti elő.”) cikkében határozza meg a munkavédelmet érintő alapvető jogokat. Az Alaptörvényben megfogalmazott alapjogot az Mvt. bontja ki és minden szervezett munkavégzésre kiterjedő hatállyal állapítja meg a munkáltatók és munkavállalók alapvető kötelezettségeit és jogait.
Az Mvt. szerint munkavédelemre vonatkozó szabálynak tekintendő még az Mvt. felhatalmazása alapján kiadott és más külön jogszabályok, valamint az egyes veszélyes tevékenységekre vonatkozó biztonsági szabályzatok. Ezen felül az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményei megvalósításának módját a jogszabályok és a szabványok keretein belül pedig a munkáltatónak kell meghatároznia.
Az Mvt. utal tehát arra, hogy a szabványokat is figyelembe kell vennie a munkáltatónak az általa kialakított munkahelyekre vonatkozóan. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mely szabványok jöhetnek itt szóba, ugyanis a gyakorlatban sokszor előfordult, hogy magyar nyelvű fedlappal ellátott, de ténylegesen idegen nyelvű szabvány kerül közzétételre nemzeti szabványként.
Ennek a kérdésnek a megválaszolását nem segítette elő az Mvt. 2018. december 31-ig hatályos szövege, mely így hangzott: „Munkavédelemre vonatkozó szabálynak minősül a nemzeti szabványosításról szóló jogszabály figyelembevételével a munkavédelmi tartalmú nemzeti szabvány anynyiban, hogy a magyar nyelvű nemzeti szabványtól különböző megoldás alkalmazása esetén a munkáltató köteles – vitás esetben – annak bizonyítására, hogy az általa alkalmazott megoldás munkavédelmi szempontból legalább egyenértékű a vonatkozó szabványban foglalt követelménynyel, megoldással.”
E szabály értelmezése sok nehézséget vetett fel. Sokak szerint az idegen nyelvű szabványok magyar szabványként nem fogadhatók el, mert a különböző értelmezések és fordítások gyakran eltérő alkalmazást eredményeztek. Ami pedig mindig a munkáltatókat hozza nehéz helyzetbe, mert mindig az ő feladatuk annak biztosítása, hogy a munkahelyen alkalmazott megoldásaik feleljenek meg a tudomány és a technika legújabb állásának. Ezt a helyzetet kívánta rendezni a jogalkotó azzal, hogy az alábbiak szerint módosította az Mvt. 11. §-át szerint: „Munkavédelemre vonatkozó szabálynak minősül a nemzeti szabványosításról szóló törvény figyelembevételével a teljes egészében magyar nyelvű munkavédelmi tartalmú nemzeti szabvány.”
Ez a törvényi rendelkezés munkáltató és munkavédelmi hatóság számára is egyértelműbb helyzetet teremt. Ha valamely tevékenységre, technológiára stb. rendelkezésre áll teljes mértékben magyar nyelvű szabvány, azt munkavédelemre vonatkozó szabálynak kell tekinteni. Egyéb szabványok önkéntes alkalmazása a vonatkozó törvény értelmében természetesen továbbra is lehetséges, mert a szabványok legtöbbször olyan megoldásokat tartalmaznak, melyek a tudomány és a technika legújabb állásának is megfelelnek.
A „kellő időben” kifejezés lecserélése
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkakörülmények megteremtése a munkáltató feladata. Ennek érdekében a munkáltatónak a munkavédelmi szabályokban meghatározottakat kell megvalósítania. Különösen fontos nagy körültekintéssel eljárni, amikor a munkáltató átalakítja a munkahelyet, mert például új technológiákat vezet be. Ebben az esetben a bevezetés előtt a munkavállalókkal és a munkavédelmi képviselőikkel is meg kell tárgyalni a bevezetés egészségre és biztonságra kiható következményeit. Ennek az a célja, hogy a munkáltató ne válasszon helytelenül technológiát, mert a helytelenül megválasztott technológia egyrészt veszélyt jelenthet a munkavállalókra és akár balesetek forrása is lehet, másrészt többletköltséget is okozhat a munkáltatónak.
Eddig ez a szabály oly módon volt megfogalmazva, hogy a munkáltató „kellő időben” volt köteles az imént említett konzultációt az érdekeltekkel megtartani. A munkáltatók azonban nagyon eltérően értelmezték ezt a kifejezést. Volt, aki már abban a fázisban tanácskozott a munkavállalókkal és képviselőikkel, amikor tervezés alatt állt az új technológia, de volt olyan is, aki már telepítette is az új technológiát, és annak érdekében, hogy eleget tegyen a szabálynak az üzembe helyezés előtt tájékoztatta az érdekelteket.
Ezt felismervén született meg az Mvt. módosítás, miszerint „Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles a technológia változtatását és az új technológia bevezetését érintő döntés előtt megtárgyalni a munkavállalókkal, valamint munkavédelmi képviselőikkel a változtatás, vagy bevezetés egészségre és biztonságra kiható következményeit.” Ha a munkáltató már az új technológia bevezetését érintő döntés meghozatalának folyamatába bevonja a munkavállalókat és képviselőiket, csökkenthetővé válik a technológia munkavállalók egészségére és biztonságára gyakorolt káros következménye. További előnye, hogy sokkal könnyebbé is válik elfogadtatni a munkavállalókkal az új technológiát, ha bevonásra kerülnek a változtatás folyamatába.
A munkavédelmi képviselőkre vonatkozó egyes szabályok változása
A munkavállalók képviseletének biztosítása a munkahelyen az egészséget és biztonságot érintő kérdésekben a 89/391/EGK munkavédelmi keretirányelven alapuló jog. A munkavédelmi képviselők a munkahelyen jogosultak meggyőződni az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek érvényesüléséről. A munkavédelmi képviselők mindig az őket megválasztó munkavállalók érdekében kötelesek gyakorolni a tevékenységet.
Ennek keretében nagyon fontos jogosultság a munka-balesetek kivizsgálásában és a foglalkozási megbetegedések körülményeinek feltárásában való részvétel. A munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések vizsgálata nem csak azért fontos, hogy feltárásra kerüljenek a balesethez és megbetegedéshez vezető okok és körülmények, hanem a kivizsgálás elő tudja segíti a további balesetek és megbetegedések megelőzését is. Ha tudjuk a balesethez vagy megbetegedéshez vezető okokat, akkor ezek ismeretében megtehetők azok a megelőző intézkedések, amelyek ahhoz szükségesek, hogy újabb baleset vagy megbetegedés ugyanezen okoknál fogva ne következzen be.
Az Mvt. korábbi szabályai szerint a munkavédelmi képviselő részt vehetett a munkabalesetek kivizsgálásában, de csak az arra jogosult kezdeményezésére működhetett közre a foglalkozási megbetegedés körülményeinek feltárásában. Ez a szabály indokolatlanul tett különbséget a munkabalesetek kivizsgálása és a foglalkozási megbetegedések vizsgálata között. Mind a munkabaleset, mind a foglalkozási megbetegedés a munkavállalók egészségét károsítja. A munkavédelmi képviselő, mint a munkavállalók képviselője, egyrészt a balesettel vagy megbetegedéssel érintett kollégája számára támogatást tud nyújtani a kivizsgálás folyamatában, másrészt a munkavédelmi képviselő maga is munkavállaló, nagyon jól ismeri a munkakörülményeket, így hasznos információkkal segítheti magát a kivizsgálást is.
Ezt felismerve a jogalkotó felszámolta a különbséget a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések vizsgálata között. A törvény új szövege tehát ebben a vonatkozásban a következő: „A munkavédelmi képviselő jogainak gyakorlása keretében az adatvédelmi előírások betartásával részt vehet a munkabalesetek kivizsgálásában, közreműködhet a foglalkozási megbetegedés körülményeinek feltárásában.”
Itt még arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a részvétel során valószínűleg a munkavédelmi képviselő is megismerhet személyes és érzékeny adatokat, így fel kell hívni a képviselők figyelmét, hogy ezen adatok vonatkozásában – ahogy az Mvt. új szabálya is előírja – a kezelésükre vonatkozó szigorú szabályokat nekik is be kell tartaniuk.
A munkavédelmi képviselők jogaik gyakorlása során a munkáltatónál intézkedéseket is kezdeményezhetnek. Munkahelyi ismereteik, több éves tapasztalatuk, kollégáik által elmondott információk és javaslatok alapján megfogalmazhatnak olyan kezdeményezéseket, melyek segíthetik a munkahelyen az egészség és biztonság fejlesztését, ezáltal a munkakörülmények javítását, de akár a termelés hatékonyságának növelését is. A munkáltató ezen javaslatokat és kezdeményezéseket megvizsgálja és eldönti, hogy tesz-e lépéseket a megvalósítás érdekében. Gyakran tartják a munkáltatók hatékonyságnövelőnek és a munkakörülmények fejlesztésére alkalmasnak az ilyen javaslatokat, de nem mindig rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal azok azonnali megvalósítására.
Az Mvt. eddig is tartalmazta azt a szabályt, miszerint a munkáltatónak a kezdeményezésre vagy intézkednie, vagy 8 napon belül válaszolnia kell. Az új Mvt. szabály viszont azt írja elő a felek közötti érdemi együttműködés érdekében, hogy a munkáltató nemcsak az intézkedéséről, hanem az intézkedés elmaradása esetén az elmaradás okairól is tájékoztatja a munkavédelmi képviselőt. A tájékoztatásnak a kezdeményezés tudomására jutásától számított 8 napon belül kell megtörténnie.
Változik az újraválasztott munkavédelmi képviselők képzésére vonatkozó szabály is. Ha a munkavédelmi képviselő a megválasztása után a feladatait már nem az első ciklusban látja el, akkor a képviseleti tevékenység ellátására vonatkozóan már rendelkezik alapvető ismeretekkel, tapasztalattal. A gyakorlat is azt mutatta, hogy a megválasztás utáni első 16 órás képzés azok számára nyújt inkább új információkat, akik először töltik be ezt a szerepe. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a képviselők számára ne lenne szükség időrőlidőre továbbképzésre, például a jogszabályi változások vagy a fejlesztések megismerése céljából. Így a jogalkotó a munkavédelmi képviselőket megillető jog megtartásával, de 8 órára csökkentette az újraválasztott munkavédelmi képviselők számára tartandó első képzés időtartamát. Ezzel arra a munkáltatói igényre is tekintettel volt a jogalkotó, hogy a munkavédelmi képviselői feladatot ellátó munkavállalók minél rövidebb ideig essenek ki a munkából.
Mindezek alapján a régiúj munkavédelmi képviselőknek nyújtott képzésnek koncentráltnak és hatékonynak kell lenniük és éppúgy, mint a rendszeres éves 8 órás továbbképzéseknél, az új információkra és ismeretekre kell fókuszálniuk.
Gyakran merül fel a képzések színvonalának kérdése. Mivel sem az nem volt szabályozva, hogy ki tarthat képzést munkavédelmi képviselők számára, sem az, hogy milyen tartalmi követelményeket kell teljesítenie az oktatóknak, a gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy nagyon eltérő színvonalúak voltak a képzések. Mivel a munkavédelmi képviselők jogai gyakorlásához és kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges, hogy megfelelő oktatásban részesüljenek, az elérendő cél fontossága indokolttá tette azt az Mvt. módosítást, mely megköveteli, hogy a munkavédelmi képviselői képzések a felnőttképzési tevékenység keretében történjenek. Mindez garantálhatja, hogy a képzések kizárólag engedéllyel rendelkező képzők szervezésében, előminősített képzési program alapján, megfelelő végzettségű oktatók alkalmazásával, ellenőrzött módon valósuljanak meg. Így jobban garantálható az is, hogy a munkáltató által a képzésre fordított költség a munkahelyi egészség és biztonság érdekében hasznosuljon.
A munkavédelmi keretirányelvnek megfelelően az Mvt. a munkavédelmi képviselők védelméről eddig is úgy rendelkezett, hogy a munkavédelmi képviselőt jogai gyakorlása miatt hátrány nem érheti. Ugyanakkor a jogalkotó számára több jelzés is érkezett, mely szerint több esetben nem éri ugyan hátrány jogai gyakorlása miatt a munkavédelmi képviselőt, de valamilyen módon jogaik gyakorlásában akadályozzák őket. Ez az akadályozás lehet, hogy csak enyhe formában valósul meg, mert például nem értesítik a munkavédelmi képviselőt arról, hogy egy munkabaleset vizsgálatában részt vehet. Közvetett formában ugyan, de ez is egy formája a jogok gyakorlása akadályozásának. Mindezen gyakorlati jelzések és tapasztalatok alapján indokoltnak látta a jogalkotó a munkavédelmi képviselők feladatellátásának megerősítését célzó módosítás bevezetését, mely szerint „A munkavédelmi képviselő (bizottság) jogai gyakorlásában nem akadályozható és jogai gyakorlása miatt hátrány nem érheti.”
A munkavédelmi képviselők védelmét hivatott megerősíteni az Mvt. azon módosítása is, mely a természetes személyekkel szemben alkalmazható közigazgatási bírság anyagi jogi szabályait érinti. Anyagi jogi szabályok azok a szabályok, amelyek meghatározzák, hogy mely cselekmények vagy mulasztások esetén lehet kiszabni ezt a bírságformát. A bírság kiszabhatóvá vált a módosítás nyomán azon természetes személlyel szemben, aki „a munkáltató képviselőjeként a munkavédelmi képviselő választásra vonatkozó szabályokat megszegi, a munkavédelmi képviselőt a munkavédelemre vonatkozó szabályban biztosított jogainak gyakorlásában akadályozza, vagy a munkavédelmi képviselővel szemben jogainak gyakorlása miatt hátrányos intézkedést tesz.” Ha ezt a szabályt egybevetjük a 6. pontban részletezett módosítással, akkor látszik, hogy a jogalkotó itt a munkavédelmi képviselőket jogaik gyakorlása során védő szabályokra reflektál, oly módon, hogy a szabályok megszegőivel szemben alkalmazható szankciót határoz meg. Külön kiemelendő, hogy ez a bírság csak a munkáltató képviselőjével szemben alkalmazható, hisz elsősorban a munkáltatóval „szemben” látja el a munkavédelmi képviselő az érdekvédelmi tevékenységét a munkahelyen.
Az Országos Munkavédelmi Bizottságra vonatkozó módosítás
Hosszú idővel ezelőtt megfogalmazódott az az igény, hogy a munkavédelem országos érdekegyeztetését folytató tripartit munkavédelmi bizottságot elnevezésében is meg kellene különböztetni a munkahelyi érdekegyeztetés fórumaitól. Ennek a megkülönböztetésnek az érdekében az Mvt. módosítás szerint az érdekegyeztetés országos bizottságának elnevezése Országos Munkavédelmi Bizottságra változott 2019. január 1. napjától.
A munkavédelmi hatóság tájékoztatási kötelezettségét érintő módosítások
A munkavédelmi hatóság az ellenőrzési tevékenységét évről évre a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter (jelenleg pénzügyminiszter) által közzétett úgynevezett ellenőrzési irányelv alapján végzi. Az ellenőrzési irányelvet a minisztérium minden évben közzéteszi. Az állam ezzel teljes mértékben publikussá teszi a munkavédelmi hatóság által az év során végzendő tervezett ellenőrzések és célvizsgálatok fő irányait. Az Mvt. módosítás a közzététel módját érinti, mert a 2018. december 31-ig hatályos szabályozás szerint a minisztérium hivatalos lapjában évenként, az ellenőrzési időszakot megelőző 45. napig kellett közzétenni az ellenőrzési irányelvet. A gyakorlat azonban alkalmazkodott a 21. század követelményeihez. A közzététel rendszerint eddig is a minisztérium tematikus honlapján történt, ahol az érdekeltek minden közérdekű információról gyorsan és pontosan kapnak tájékoztatást. Ezt a bevett gyakorlatot deklarálja az Mvt. módosítása 2019. január 1. után azzal, hogy kimondja, hogy az ellenőrzési irányelveket a minisztérium „a hivatalos honlapján elektronikusan teszi közzé”.
A munkavédelmi hatóság ellenőrzési tevékenységéről rendszeresen készít a közvélemény részére tájékoztatást, mint ahogy tájékoztatást nyújt időrőlidőre a munkabalesetek alakulásáról is. Ezt a tevékenységet helyezi az eddiginél szabályozottabb keretbe az Mvt. módosítása, amikor kimondja, hogy a munkavédelemre vonatkozó szabályok betartásának ellenőrzése céljából tartott vizsgálatok tapasztalatairól, valamint a munkabalesetek alakulásáról a munkavédelmi hatóságnak félévente kell beszámolót készítenie a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter számára. A beszámolót a miniszternek a tárgyidőszakot követő 60 napon belül elektronikusan kell közzé tennie. Ezeket a beszámolókat általában negyedévente tették eddig közzé, de arra a gyakorlati tapasztalatra tekintettel, hogy 6 hónapos távlatban lehet látni tendenciákat, és a munkavédelmi hatóság adminisztrációs terheinek csökkentése is indokolt, a közlési gyakoriságot félévesre ritkítják ezután.
A közigazgatási bírság anyagi jogi szabályainak változása
Az Mvt. több pénzügyi szankciót is szabályoz. Egyrészt a munkavállalók életét, egészségét, testi épségét súlyosan veszélyeztető munkáltatóval szemben a munkavédelmi hatóság munkavédelmi bírságot szabhat ki, másrészt a munkavédelmi hatóság közigazgatási bírságot azzal a természetes személlyel szemben szabhat ki, aki szervezett munkavégzés során az Mvt. 82/D. §-ában foglalt valamelyik tényállást megvalósítja. A közigazgatási bírság tényállásainak négy különböző esetét sorolja fel az Mvt. Az elsőnek bármelyik munkavállaló lehet az elkövetője, akár beosztotti, akár munkairányítói pozícióban van. A második és harmadik esetben az valósíthatja meg a szabályszegést, akinek akár a munkabaleset bejelentésével, akár a foglalkozási megbetegedés kivizsgálásával kapcsolatosan van valamilyen feladata. A negyedik esetben a szabályszegés megvalósítója csak a munkáltató képviselője lehet. Ez utóbbi negyedik eset módosítása már részletezésre került fentebb a munkavédelmi képviselőkről szóló fejezetben.
Az Mvt. módosítás kiterjed még a harmadik esetre is, amelyet az a természetes személy követhet el, akinek foglalkozási megbetegedés kivizsgálásával kapcsolatosan van feladata. Ahogy az a munkavédelmi képviselőket érintő módosításokat tartalmazó fejezetben is kifejtésre került, indokolatlan lehet, ha a törvény a munkabalesetek kivizsgálása és a foglalkozási megbetegedések kivizsgálását érintő szabályokban különbséget tesz. A munkavédelmi képviselők esetén mindkét esetben fontos a jelenlétük és jól meghatározható módon hozzá is tudnak járulni a kivizsgálás sikeréhez. Ugyanígy a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések kivizsgálásában érintett személyek kötelezettségei és kötelezettségszegésének következményei között is indokolt összhangot teremteni, mert mindkét esetben egyformán fontos mind a kivizsgálás, mind az azzal kapcsolatos kötelezettségek teljesítése.
Így most az Mvt. 82/D. § (1) bekezdés foglalkozási megbetegedés kivizsgálással kapcsolatos c) pontja hozzáigazításra került a 82/D. § (1) bekezdés munkabalesetek kivizsgálásával kapcsolatos b) pontjához. Eszerint az a természetes személy valósítja meg a közigazgatási bírság kiszabásának alapjául szolgáló szabályszegést, aki a „foglalkozási megbetegedéssel, fokozott expozíciós esettel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, valótlan adatot közöl, a foglalkozási megbetegedés, fokozott expozíció valódi okát eltitkolja, vagy kivizsgálását akadályozza”.
A távmunkával kapcsolatos törvényi szabályokat érintő módosítás
A távmunka szabályainak módosítása a munkavégzés új formáinak terjedésére, a rugalmasabb munkavégzési formák iránti igényre vezethető vissza. További cél ezáltal a vállalkozások versenyképességének megőrzése. A távmunkavégzés egy speciális munkavégzési forma, amely során a munkavállaló információtechnológiai és számítástechnikai eszközzel végzi a munkáját.
Az Mvt. szerint a munkaeszközöket általában a munkáltató biztosítja, de a távmunka esetén arra is lehetőség van, hogy a munkaeszközt a munkavállaló bocsátja rendelkezésre. Az Mvt. régi szabályai szerint az ilyen munkaeszköz használatát a munkáltató munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot követően engedélyezte. Ez a jogszabályi rendelkezés azonban túl szigorúnak mutatkozott, mert a korszerű információtechnológiai és számítástechnikai eszközök (pl.: laptop, mobiltelefon, tablet) használata esetén is a veszélyes munkaeszközök üzembe helyezését megelőző munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot követelt meg. Az új szabály szerint a munkáltató az ilyen munkaeszköz esetén a kockázatértékelés elvégzése során győződik meg a munkaeszköz biztonságos állapotáról.
A szabályozás szerint a munkaeszköz biztonságos állapotának fenntartásáról a munkavállaló gondoskodik. A munkáltató a távmunkavégzés esetén nem tudja a munkavállaló munkavégzését folyamatosan ellenőrizni, így a munkaeszköz munkavégzésre alkalmas állapotban tartása vonatozásában sokkal nagyobb a munkavállaló önállósága, így felelőssége is.
Ugyanez elmondható a munkahellyel kapcsolatosan is. Egyrészt az Mvt. módosítása konkrétan rögzíti, hogy távmunkavégzés esetén mit kell munkahelynek tekinteni. „Munkahely az a munkaszerződésben a felek által meghatározott helyiség, ahol a munkavállaló az információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel rendszeresen a munkáját végzi.” Másrészt azt is meghatározza, hogy a munkahelyen a munkavállaló a munkáltató hozzájárulása nélkül nem változtathatja meg a munkakörülményeket. A jogalkotó tehát a távmunkavégzés esetére áttöri az Mvt. általános munkahely fogalmát annak érdekében, hogy ne a munkavállaló teljes otthona minősüljön munkahelynek, hanem csak az a helyiség, ahol ténylegesen munkáját végzi. A szűk értelmezés mögött érthető módon az áll, hogy a munkáltató nem tarthatja ellenőrzése alatt a munkavállaló teljes otthonát. Ezért kell tehát a munkavállalónak egyeztetnie arról is, ha a kockázatértékeléssel a munkáltató által „jóváhagyott” munkavégzési helyen változtatni akar.
Mivel a távmunkavégzés rendszerint a munkavállaló lakóhelyén történik, oda nem léphet be bármikor sem a munkáltatója, sem a munkáltató képviselője. A munkavállaló otthoni munkavégzési helyére kockázatértékelés elvégzése, balesetvizsgálat lefolytatása, valamint a munkakörülmények ellenőrzése céljából léphet be és tartózkodhat munkáltató vagy a munkáltató megbízottja. Kikerült tehát az üzembe helyezési és a felülvizsgálati cél a munkavégzési helyként szolgáló ingatlan területére történő belépés okai közül, ahogy a távmunkavégzés esetén egyébként sem kell már a munkaeszközöket üzembe helyezni.
Módosítások az értelmező rendelkezésekben
A korábbiakban a közúti közlekedés definíciója tartalmazta azt a kitételt, miszerint a közúti közlekedésnek a helyi és helyközi menetrendszerinti járattal történő helyváltoztatás minősült. A módosítás során a közúti közlekedés fogalmából kivezetésre kerül a helyi és helyközi menetrendszerinti járat kitétel, mely tévesen szerepelt az Mvt. szövegében, mivel közúti közlekedés nyilvánvalóan nem csak menetrendszerinti járatokkal történhet.
Az Mvt. alkalmazásában mindig is kérdéses volt, hogy mit kell pontosan a bérelt jármű fogalma alatt érteni. Ez azért bírt jelentőséggel, mert nem minősült munkabalesetnek az úti baleset, de ha ugyanaz a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt, akkor már munkavégzéssel összefüggésben bekövetkezett balesetnek kellett tekinteni. A jogalkotó a bérelt jármű fogalmát pontosította és kiterjesztette. „Ha a baleset a munkáltató saját tulajdonában álló, bérleti vagy más szerződés alapján, továbbá egyéb megállapodás alapján biztosított járművel történt, akkor a balesetet munkavégzéssel összefüggésben bekövetkezett balesetnek kell tekinteni.” Ez az új meghatározás egyértelmű helyzetet teremt olyan értelemben, hogy ha a közlekedéshez szükséges járművet bármilyen jogcímen és bármilyen szerződéssel, de a munkáltató biztosítja (pl.: szerződéses járatok), akkor a munkavégzéssel összefüggésben bekövetkezettnek kell tekinteni a munkavállalót érő balesetet.
A munkavédelmi információs rendszer megszüntetése
Az állam megszünteti munkavédelmi információs rendszert, ezért az erre vonatkozó rendelkezések kikerülnek az Mvt-ből. Az Mvt. viszont továbbra is tartalmazza a tanácsadási tevékenységet, így azt a munkavédelmi hatóság továbbra is ellátja.
A munkabiztonsági szakértői engedélyezési feladatok
A munkabiztonsági szakértői engedélyezési feladatok azon része, melyet a munkavédelmi hatóság látott el, átkerül a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényben meghatározott területi mérnöki kamarákhoz. Ez azt jelenti, hogy a nem mérnöki alapvégzettséggel rendelkező munkabiztonsági szakértőkkel kapcsolatos engedélyezési és nyilvántartási feladatokat a jövőben a területi mérnöki kamarák végzik majd.
Forrás: Munkaügyi Szemle
