Biztonságos? – talán emlékeznek a Maraton életre-halálra című film többször és hátborzongató módon feltett kérdésére. A Dustin Hoffman által megformált főszereplő nem tudta, mire vonatkozik a kérdés, így nem is tudott érdemben felelni rá kínzás hatására sem. Nem túlzás azt állítani, hogy a munkahelyek esetében sem könnyű a válasz a fenti kérdésre. Mert mihez képest? Egy magas szintű munkavédelmi kultúrával rendelkező nagyvállalat, ahol lehet, kockázatot csökkent. Az üzletmenet stabilitása, a jó hírnév megőrzése arra készteti, hogy törekedjen erre a beszállítói, alvállalkozói körében is. De képessé tehető hasonló biztonsági színvonal fenntartására egy kisvállalkozás? Elvárható tőle egyáltalán? És elvárják? A Magyar Munkavédelmi Akadémia két alapítótagjának segítségével kutattunk a válaszok és a lehetséges megoldás után.
Megvalósítható egyáltalán egy valóban biztonságos munkakörnyezet? Igen. Ez 100 százalékos biztonságot jelent? Nem. Az adminisztratív elemek, a képzések, a munkaszervezési, műszaki, megoldások nélkülözhetetlenek, de nem elégségesek. Sőt, ha kicsit tágabban értelmezzük a munkahelyek biztonságát, testi és lelki egészségre gyakorolt hatását, akkor már a szociális szempontokat, a jó közérzetért felelős munkahelyi légkört, a szervezeti kulturális elemeket is figyelembe kell venni.
Óriási feladat a mindig véges idő, anyagi-, és humánerőforrások mellett egy nagyvállalat keretein belül is kialakítani a termelőképesség és biztonság egyensúlyát, holott a feltételek jellemzően adottak. Sőt, merész kijelentésnek tűnik, de egy biztonságos működés, egyúttal jó üzletmenet feltételeiből jó pár megvan, meglehet a kis-, és középvállalkozások egy részénél is. Néhány tényező megléte azonban nem elégséges ahhoz, hogy egyértelműen biztonságos legyen, és annak is látszódjon egy kkv.
Az elmúlt két évben – nagyvállalati megbízásból teljesített – beszállítói biztonsági auditok sora mutatott rá arra, hogy a kkv szektorból érkező alvállalkozók, beszállítók oldalán aggályos a munkavédelem helyzete – válaszolta megkeresésünkre Csitkó Csaba környezetvédelmi, munkaegészségügyi és munkabiztonsági szakember. A Magyar Munkavédelmi Akadémia alapító tagja kiemelte, még a legveszélyesebb tevékenységeket végző vállalkozások között is többségben voltak azok, amelyek nem rendelkeztek munkavédelmi szakemberrel/szolgáltatóval, vagy olyan külsős szolgáltatásra szerződtek, amelynél a munkavédelmi szaktevékenységre fordított keretösszeg nem haladta meg havonta a 8000 forintot. Csakhogy a helyzet abszurditását megvilágítsuk: havi 40-120 óra, jogszabályban kötelezően előírt munkavédelmi szaktevékenység igénybevételéről beszélünk, ami ilyen díjazás mellett teljesen életszerűtlen, irreális.
Ha csak a rendelkezésünkre álló hivatalos adatokat nézzük, akkor is hasonlóan lesújtó képet kapunk. A KSH adatai szerint 2019-ben a munkavállalók 72 százalékát foglalkoztatták a kkv szektorban (a járványhelyzet torzító hatásai miatt nem a 2020. évet vettük alapul). Ugyanebben az évben az Innovációs és Technológiai Minisztérium Munkavédelmi Főosztályának baleseti statisztikája szerint az összes regisztrált munkabaleset 73 százaléka történt ebben a szektorban, ahol sajnos közismerten nagy az eltitkolt, nem jelentett esetek száma. Mondhatnánk, hogy ez az adat önmagában nem ad okot az aggodalomra.
Ha azonban a jogi, hatósági, gazdasági hatások szempontjából is sokkal drasztikusabb következményekkel járó, súlyos munkabaleseteket nézzük, akkor már 94 százalékért tehető felelőssé a kkv szektor, a halálos eseteknél ez az arány 97 százalék. Igen, a kedvező árak, a rugalmasság és az egyéb előnyök mellett ezt a „kockázati apportot” is beteheti a közös munkába egy kis-közepes méretű beszállító, alvállalkozó. Egyértelmű, hogy ez a helyzet nem csupán az ott dolgozók valós biztonsága szempontjából problémás, de jelentős piaci hátrányt is okoz az adott kisvállalkozásoknak és közvetett kockázatot a megbízóknak.
A multik valós kockázatnak látják
Egy 2020 decemberében, nagyvállalatoknál dolgozó, munkavédelemért is felelős vezetők megkérdezésével végzett kutatás szerint a beszállítói körben az extrém alacsony munkavédelmi ráfordítások gyakorlatát a megkérdezettek 92 százaléka valós kockázatnak tartja, mondta el Révész András, a Magyar Munkavédelmi Akadémia alapító tagja, munka-, és tűzvédelmi szakember, a kutatás egyik szervezője. Ugyanakkor hasonlóan nagy arányban érzékelik azt is, hogy egyre kevesebb speciális tudású, gyakorlott szakmunkással kénytelenek dolgozni a nagyvállalatok alvállalkozói. Ez szintén növeli azt a biztonsági és minőségi rizikót, ami a beszállító mellett a megrendelő üzletmenetét, reputációját is veszélyezteti. És e kockázat messze nem elméleti, hiszen a megkérdezett szakembereket foglalkoztató nagyvállalatok több mint háromnegyedénél csúszott vagy hiúsult meg fontos teljesítés, amelynél többlet erőforrások árán kellett menteni a menthetőt.
A megrendelő kezében a megoldás?
A kutatásba bevont vezetők háromnegyede – saját meglátásuk szerint – egyenrangú partnerként tárgyalnak a vállalat menedzsmentjével, mint a munkavédelem területét legjobban ismerő és arra befolyást is leginkább gyakorolni képes vezetők. Ez azt jelenti, hogy megvan a lehetőségük a beszállítókra is vonatkozó biztonsági elvárások meghatározására és betartására. Biztató arány, de sajnos árnyalja a képet, hogy ugyanezen vezetőknek csupán a felét vonják be valóban az üzleti döntésekbe. Ez magyarázatot ad arra, hogy tízből négy válaszadó szerint mégis elképzelhető, hogy munkáltatójánál olyan alvállalkozók jelennek meg, akik nem képesek az általuk elvárt biztonsági követelmények betartására és mindössze hatoduk tartja kizártnak ezt a lehetőséget.
Tízből nyolc megkérdezett szakember, mint a munkavédelem szakmai irányításáért felelős személy felvállalná, hogy a feladatkiírásokba, tenderanyagokba ajánlásként és pozitív bírálati szempontként szerepeltesse munkahelyi egészségvédelem és biztonság irányítási rendszer (MEBIR) kiépítését, működtetését. Egyszerűnek tűnik. Mégsem általános gyakorlat, hogy kritériumként meghatározzák a nagyvállalatok a MEBIR rendszereket a kkv szektorból érkező beszállítók számára, mivel alig néhányan rendelkeznek azzal, jelentős részük vélhetően bele sem fogna ennek kialakításába. Révész szerint a kisebb cégek vezetői közül a tapasztalatok szerint sokan elegendőnek hiszik, hogy „nálunk már két éve nem volt baleset”, ám ez önmagában nem túl erős lap egy beszállítói, partneri megállapodás megtárgyalásánál.
A MEBIR lényege
A biztonsági feladatok ellátását és a működést a MEBIR egyszerre teszi szabályszerűvé és életszerűvé, egyformán kezeli a felmerülő valós kockázatokat és a túlzó vagy szükségtelen biztonsági intézkedések, beszerzések kérdését.
Az ISO 45001 főbb jellemzői
• A nagyvállalati szektorban a legtöbb beszállítói szerződésnél feltételként határozzák meg a szabvány alapján biztosított munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot, így a közbeszerzéseknél, tendereknél versenyelőnyt jelent, ha alkalmazzák.
• A munkahelyi egészségvédelem és biztonság irányítási rendszer alapkövetelménye a felsővezetői részvétel. Ez nem csupán rábólintást, hanem aktív szerepvállalást jelent felelősségvállalással, a szükséges források biztosításával, aktív kommunikációval, a munkahelyi egészség és biztonság stratégiai szintre emelésével és szervezeti kultúrába illesztésével.
• Bevezetése jelentősen csökkenti a balesetek és foglalkozási megbetegedések számát. Ezzel együtt, a munkáltatót terhelő költségeket is, például a táppénz, a munkaerő pótlás, az esetleges kártérítés terheit, továbbá a termeléskiesésből adódó veszteséget.
• A munkavállalók és vezetők biztonság- és egészségtudatossága nő. Viselkedésükben, döntéseikben és cselekedeteikben markánsabban jelenik meg a saját és munkatársaik biztonságának, egészségének védelme. Szabálykövetőbbé válnak, így a vállalkozás jelentős csökkenést ér el a balesetek, bírságok és jogi költségek terén.
• A rendszer részeként működő ellenőrzési és javítási folyamatoknak köszönhetően a kisvállalkozások is egyszerűbben és hatékonyabban tudják menedzselni munkavédelmüket. Biztonságosabbá, kiszámíthatóbbá és hatékonyabbá válik a termelés, ami növeli a vállalkozás jövedelmezőségét, versenyképességét.
• Elemi része a munkavállalók és képviselőik bevonása. A velük folytatott rendszeres konzultáció, az intézkedések és várható fejlesztések, változások kommunikációja, ami jelentősen hozzájárul a képzett munkaerő megtartásához, bővítéséhez.
Akkor lehet biztonságos. De megéri?
A nagyon sokféle tevékenyégű, működésű, termelőképességű kis-, és középvállalkozás miatt erre nincs egyértelmű válasz. Csitkó hangsúlyozta, hogy ezek a kisebb cégek különböznek az erőforrásaikban, ideértve a tudást, a szervezési kapacitást, az időt és nem utolsó sorban a gazdálkodás módját, az anyagi hátteret. Nem kétséges, hogy egy biztonsági irányítási rendszer bevezetése költségekkel jár, emellett szükségessé teszi a közvetlen vezetői részvételt és a valódi együttműködést a rendszer bevezetésével megbízott szolgáltatóval, szakemberrel. Mindez a fejlődés, a minőségi működés melletti elkötelezettséget, formálódó biztonságkultúrát feltételez, ami önmagában is egy szűrőt jelent. Ugyanakkor látható a Magyarországon működő multinacionális nagyvállalatokkal dolgozni akaró, ambiciózus kisvállalkozások azon csoportja is, amelyeknél előbb-utóbb e lépés létkérdéssé válhat. Számukra ajánlott a tájékozódás, tervezés, hiszen megfelelő szolgáltató esetén egy multinacionális környezetben kipróbált biztonsági rendszert kaphatnak a saját vállalkozásuk működéséhez és költségviselő képességhez illesztve.
Forrás: biztonsagpiac.hu
