A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 2019. év végén is több módosításon esett át, amely módosítások 2020. január 1. napján léptek hatályba. Amikor a tör-vény módosul, akkor a munkavédelemmel foglalkozó szakma mindig nagy figyelemmel kíséri a törvény módosításait, és igyekszik hamar megtanulni az új szabályokat. A legutóbbi törvénymó-dosítás viszont még a szokásosnál is nagyobb visszhangot váltott ki, több szempontból is.
Egyrészt sokan meglepődtek azon, hogy a munkavédelem alapvető jogszabályának módosítása hogyan kerülhetett a családvédelmi törvénycsomagba, mert senkinek se jutna magától eszébe, hogy ebben a jogszabályban keresse a munkavédelmi törvény aktuális módosítását. Pedig a vál-tozások jellege és mértéke az alapos tanulmányozást és értelmezést szükségessé, számos kérdés megvitatását és tisztázását pedig elkerülhetetlenné teszi.
Jelen írásban csak ezeket a szakmai körökben is nagy port kavart, 2020. január 1. napján hatály-ba lépett módosításokat vesszük sorba.

1.

Az Mvt. egyik legnagyobb terjedelmű módosítása a törvény egy új fejezettel történő kibővítését foglalja magába. Az új IV/A. fejezet a munkaegészségügyi bejelentések és nyilvántartások rész-letszabályait tartalmazza. Mielőtt azt gondolnánk, hogy a jogalkotó megint új kötelezettséget ró a munkáltatókra, azelőtt kell rögzítenünk, hogy expozíciós nyilvántartás vezetése már korábban is kötelező volt a munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM-SZCSM együttes rendelet (a továbbiakban: régi kémiai biztonsági rendelet) 7. § (4) bekezdés c) pontja alapján. A szabály úgy hangzott, hogy a munkáltató gondoskodik arról, hogy külön jogszabály szerinti bizton-sági adatlappal azonosítható anyagfajtákra vonatkozó nyilvántartást vezessenek a munkahelyen alkal-mazott veszélyes anyagokról és veszélyes keverékekről.
Joggal merül fel a kérdés, hogy ha már úgyis kellett vezetni ilyen nyilvántartást, akkor miért kel-lett a jól bejáratott szabályhoz hozzányúlni. A válasz az EU személyes adatok védelmére vonat-kozó GDPR rendeletében keresendő. Csak törvény szabályozhatja ugyanis olyan nyilvántartások vezetését, amely személyes adatokat tartalmaz. Szintén csak törvény írhatja elő, hogy ezek a nyilvántartások a személyes adatok milyen körét tartalmazhatják, továbbá, hogy ki, milyen cél-lal, milyen időtartamban kezelhet ilyen adatokat. Összességében mondhatjuk, hogy garanciális szerepe van az Mvt. új IV/A. fejezetében foglalt munkaegészségügyi nyilvántartásokra vonatkozó szabályoknak. Az Mvt. új 63/A. §-a a veszélyes anyagok elleni védekezés és az általuk okozott egészségkárosodás megelőzése céljából a munkáltatók által vezetett nyilvántartást szabályozza. Ebben a nyilvántartásban – a fent leírtakból kiindulva – azon munkavállalókra vonatkozóan kell meghatározott adatokat összegyűjteni, akik munkájuk során veszélyes anyagok hatásának le-hetnek kitéve. Ezért a nyilvántartásba be kell vezetni a munkavállaló nevét, születési helyét, ide-jét és az expozíciót okozó veszélyes anyag nevét. Ez nagyon fontos például annak érdekében, hogy ha mégis valamilyen munkával összefüggő megbetegedésben szenvedne a munkavállaló, akkor betegségének foglalkozási eredete könnyebben tisztázható legyen, továbbá, hogy a veszé-lyes anyag használatának következményei dokumentált módon ellenőrzés alatt tarthatók legye-nek.

Meglepő módon a jogalkotó azt viszont nem követeli meg, hogy a veszélyes keverékeket is tar-talmazza a nyilvántartás, pedig erre vonatkozóan volt előírás a régi kémiai biztonsági rendelet-ben. A veszélyes keverék egy vagy több veszélyes anyagot tartalmazó keverék vagy oldat, amely a fizikai, egészségi veszélyek vagy mindkét tulajdonság tekintetében veszélyes besorolást kap. Ezért is érthetetlen, hogy a veszélyes keverékre miért nem terjed ki a kötelezettség. Tapasztala-tok szerint a cégek szinte csak annak a kötelezettségnek tesznek eleget, amelyet jogszabály ró rájuk. Ha a jogszabály nem tartalmazza a veszélyes keverékek nyilvántartására vonatkozó köte-lezettséget, vagy nem is fogják azokat nyilvántartani, vagy nagyfokú bizonytalanság lép fel. Szakmai körökben máris egymást kérdezgetik a szakemberek, hogy akkor most a veszélyes ke-veréket alkotó anyagokat kell külön-külön a nyilvántartásba bevezetni, avagy a keverékekkel egyáltalán nem is kell foglalkozni. A jogalkotó az értelmezési bizonytalanság elkerülése érdeké-ben egyszerűen beírhatta volna a jogszabályba a veszélyes keveréket is, amely lehetőség még nyitva áll.
Az értelmezési kérdés körüli bizonytalanságnál még nagyobb felzúdulást keltett a 63/A. § (2) bekezdés c) és (d) pontja, miszerint a nyilvántartásnak tartalmaznia kell a (c) munkavállaló napi, heti és éves expozíciós idejét, valamint (d) az expozíciós koncentráció mért adatait anyagonként. A jogszabály megalkotói tehát nagy terhet rónak ezzel a jogkövető vállalkozásokra. Magyaror-szágon számos olyan vállalat működik, ahol a munkavállalók létszáma sok ezer fő, ami kedvező gazdasági helyzetben akár tovább nőhet. Amely annyit jelent, hogy a foglalkoztatott munkaválla-lók számának növekedésével egyre nagyobb adminisztratív terhet jelent a munkáltatók számára az az intézkedés, miszerint a munkavállalók napi, heti és éves expozíciós idejét munkavállalón-ként, egyesével a nyilvántartásba be tudják minden nap vezetni. Előfordulhat, hogy egy dolgozó több veszélyesnek minősülő anyagot használ naponta, de eltérő időtartamban, és az is megeshet, hogy naponta más-más anyaggal vagy keverékkel kerül kapcsolatba a munkahelyén. A munkálta-tók feladata eddig is tisztázott volt a munkavállalók egészségének védelme érdekében ebben a kérdéskörben az Mvt., régi kémiai biztonsági rendelet és a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet (a továbbiakban: rákkeltő anyagokról szóló rendelet) alapján, ezért is keressük a magyarázatot a módosítás okára, mert ez így önmagában teljesíthetetlennek tűnő tehernek látszik a cégek számára.
Az viszont teljesen indokolt és érthető, hogy a munkáltató a nyilvántartásban szereplő adatokat a munkaviszony megszűnését követő 10 évig, ha a munkavállaló munkahelyén rákkeltő hatású anyagoknak volt kitéve, akkor az adatokat 50 évig köteles megőrizni. Gyorsan változó világunk-ban viszont igazán patinás az a vállalkozás, mely 50 éven keresztül működik, ezért is szabályozta – nagyon helyesen – a jogalkotó, hogy jogutód nélkül megszűnés esetén a nyilvántartott adatokat a munkavégzés helye szerint illetékes munkavédelmi hatóságnak kell átadni.
A 63/B. § a rákkeltő anyagok elleni védekezés és az általuk okozott egészségkárosodás, valamint daganatos megbetegedés megelőzésének céljából a munkáltató által vezetett nyilvántartásra vonatkozó előírásokat tartalmazza. Ez a szabály teljes mértékben követi a 63/A. § előzőekben részletezett struktúráját és szabályozását. A jogalkotó ezzel gyakorlatilag szó szerint átemelte a rákkeltő anyagokról szóló rendelet 15. §-át.
E változtatás viszont két ponton is aggályos, ha az adatfelvétel és az adatvédelem szempontjából is vizsgáljuk.
Amennyiben átemelésre került a GDPR rendeletre hivatkozással a nyilvántartás vezetésére vo-natkozó kötelezettség, akkor felvetődik, miért nem helyezték hatályon kívül a rákkeltő anyagok-ról szóló rendelet 15. §-át még a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet és a

kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védel-méről szóló 5/2020. (II. 6.) ITM rendelet módosításáról szóló 6/2020. (II.7.) ITM rendelettel sem, amely viszont számos ponton módosítja a rákkeltő anyagokról szóló rendeletet. Teljesen indokolatlannak tűnik, hogy az innovációért és technológiáért felelős miniszter rendelete is ugyanazokat a szabályokat tartalmazza, mint a törvény.
Ami pedig még talán ennél is feltűnőbb a két szöveg összevetése alapján, az a rákkeltő anyagok-ról szóló miniszteri rendelet 15. § (2) bekezdésének szövege, mely szerint a munkáltató az (1) bekezdés c)–e) pontjaiban1 meghatározott adatokat legalább évente rögzíti a nyilvántartásban, a kiegé-szítést dátummal látja el, és az adatok érvényességét a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosával együtt aláírásával igazolja.
Mindez pedig azt jelenti, hogy míg törvény által is előírt nyilvántartásba az adatokat rákkeltő anyag esetén évente köteles rögzíteni a munkáltató a rendelet szabályozása alapján, addig a ve-szélyes anyagok esetén a nyilvántartást napi (!) adatfeltöltéssel kell vezetni. Valószínűleg nem ez volt a jogalkotói szándék, de kaotikusnak tűnő helyzetet teremtett az Mvt. új fejezete.
A rákkeltő anyagokról szóló rendelet módosítása során a rendelet 3. számú mellékletét (A fővá-rosi és megyei kormányhivatal járási hivatala, mint munkavédelmi hatóság részére nyújtott tájé-koztatás a rákkeltő/mutagén anyagokkal tevékenységet végző munkáltatókról és munkaválla-lókról) hatályon kívül helyezték 2020. február 8-i hatállyal, ugyanakkor a rendelet szövegében bent maradt a hivatkozás a 3. számú melléklet alapján történő bejelentésre.

2.

Módosult az Mvt. 64. § (2) bekezdés a) pontja is, mely szerint 2020. január 1. napjától a fokozott expozíciós eseteket a munkáltató vizsgálja ki. A fokozott expozíciós eset kivizsgálása munka-egészségügyi és munkabiztonsági szaktevékenységnek is minősül. A kivizsgálásban részt vehet a munkavédelmi képviselő, míg az előzőek szerint köteles részt venni foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást ellátó orvos és a munkavédelmi szakember. Magának a kivizsgálásnak a rész-letszabályait nem az Mvt-ben, hanem a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendeletben találhatjuk. Szakmai körökben a munkáltatóra háruló ezen törvényi kötelezettséggel kapcsolatosan rögtön az a kér-dés fogalmazódott meg, hogy sérülhetnek-e az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvényben (Eüak.) foglaltak. A jogalkotó álláspontja szerint nem sérülhet, hisz leletet, egészségi állapotra vonatkozó adatokat, információkat, kizáró-lag a foglalkozás-egészségügyi szakorvos láthat, sőt a fokozott expozíció munkavédelmi hatóság felé történő bejelentésének teljesítésekor a vizsgálati eredményeket zárt borítékban a foglalko-zás-egészségügyi orvos csatolja a kitöltött jegyzőkönyvhöz.
Csakhogy a törvényi kötelezettség címzettje a munkáltató, aki ennek a kivizsgálási kötelezett-ségnek a teljesítéséhez munkavédelmi szakembert is igénybe vesz, és a munkavédelmi képvise-lőt is bevonja, továbbá az előző munkáltatótól az esetleges korábbi fokozott expozícióra és meg-betegedésre vonatkozó adatokat is bekéri a konkrét munkavállaló vonatkozásában. Anélkül, hogy az Eüak. törvény a munkáltatót, a munkavédelmi szakembert vagy a munkavédelmi képvi-selőt felhatalmazná egészségügyi adatok kezelésére.

Egyes esetekben lehetetlen lesz a megfelelő megelőző intézkedéseket meghozni a szükséges információk ismerete nélkül. Bizonyos anyagoknál nem mindegy például, hogy mekkora az ex-pozíció mértéke, vagy például nem mindegy, hogy zajexpozíció esetén mekkora a munkavállaló kitettsége. Nehezen hozható meg a munkahelyen az érintettek összehangolt tevékenysége nyo-mán a hatékony intézkedés, ha az intézkedés meghozója nincs minden információ birtokában. És ugyanígy a munkavállaló joggal tiltakozhat az ellen, hogy egészségi állapotát érintő legszemélye-sebb adatait kiszolgáltatottá teszik arra illetéktelenek számára.
Technikai kivitelezést illetően is problémás, hogy a munkáltatónak elektronikusan kell benyúj-tania a kitöltött „Jegyzőkönyv a fokozott expozíciós esetről” című dokumentumot, miközben a lényeges adatok a mellékletekkel majd csak utólag érkeznek valamikor postai úton a foglalkozás-egészségügyi szolgálattól. Eközben a jogszabály a kötelezettséget teljes egészében a munkáltató-ra terheli. Ha a szolgálat nem teljesíti időben a postára adást, a jogszabályi kötelezettség teljesí-tésének elmulasztása a munkáltató oldalán jelentkezik. Megjegyezzük, az Mvt. 64. § (4) bekezdé-se értelmében a munkáltatónak a fokozott expozíció kivizsgálásának eredményét vizsgálati la-pon kell rögzítenie, a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 5/B. § (1) bekezdése szerint, melynek jelenlegi szövege ugyancsak 2020. január 1-jétől hatályos, a munkáltató az általa kivizsgált foko-zott expozíciós esetről – a miniszter honlapján közzétett módon – jegyzőkönyvet készít. Mindez tehát ugyancsak problémát vet fel, mely egyelőre megválaszolatlanul marad.

3.

Az Mvt. módosításának ugyancsak neuralgikus pontja, hogy megszűnik a munkabiztonsági szak-értők azon körének munkavédelmi hatóság általi nyilvántartása és engedélyezése, akik nem mérnöki alapképzettségűek. Ha valaki felsőfokú munkavédelmi szakképesítéssel rendelkezik és 5 éves szakmai gyakorlatot szerzett, akkor a korábbi Mvt. szerint a munkavédelmi hatóság veze-tője szakértői engedélyt adhatott az ilyen szakembereknek, sőt ezen szakértők nyilvántartását is a munkavédelmi hatóság vezette.
2020. január 1-től a magyar mérnöki kamara veszi át ezen szakértőkre nézve is a nyilvántartási, sőt a továbbképzési jogosultságot is. Ez azt a kérdést veti fel, hogy a mérnök kamarákra vonat-kozó szabályokkal összhangban van-e ez a döntés. Jelen írás elkészültekor még csak tervezeti szinten létezik a munkabiztonsági szakértői tevékenységről szóló 354/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet módosítása, ezért még nincs tudomásunk arról, hogy a gyakorlatban az „átigazolás” hogyan fog működni. Az mindenesetre sajnálatos, hogy az érintett szakértők a rájuk vonatkozó jogszabályi változások kapcsán semmilyen tájékoztatást sem kaptak az engedélyezőtől. A szakér-tők tevékenységét igénybe vevő megbízók joggal kérdezhetik, hogy ha a kamara látja el törvény szerint a nyilvántartást, akkor a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által kiadott engedély érvényessége és hatálya jelenleg hogyan értelmezhető.
4.
Az utolsó, több kérdést felvető módosítás a munkavédelmi képviselők továbbképzésére vonat-kozó törvényi szabályt érintő módosítás.
Az Mvt. 75. § (2) bekezdése szerint a munkáltatónak biztosítania kell a feltételeket annak érde-kében, hogy a munkavédelmi képviselő a jogait gyakorolhassa. Ennek keretében többek között biztosítani kell a képviselő megválasztását követő egy éven belül legalább 16 órás képzésben, ezt követően, valamint újraválasztása esetén évente legalább 8 órás továbbképzésben való részvétel lehetőségét. A képzés csak rendes munkaidőben és szakmai képzés keretében történhet. 2019. december 31. napjáig ez a képzést a felnőttképzésről szóló törvény szerinti tevékenység kereté-ben lehetett megtartani.
Ezzel a módosítással is nehéz helyzetet teremtett a jogalkotó. Korábban éppen azért került szi-gorításra ez a szabály, mert bárki tarthatott munkavédelmi képviselő képzést, így a képzések színvonala hagyott némi kívánnivalót maga után. Később, a törvény módosítása után is bárki tarthatott ilyen képzést, de a munkavédelmi hatóság csak azt fogadta el a munkáltató által bizto-sított munkavédelmi képviselő képzésnek, amit felnőttképzési engedéllyel rendelkező szervezet tartott. A felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény rendelkezései szerint az engedélyben meghatározott felnőttképzési tevékenység folytatására a 2020. január 1-jén engedéllyel rendel-kező felnőttképzést folytató intézmény 2022. december 31-ig jogosult. Ennek megfelelően a fel-nőttképzési engedéllyel rendelkező szervezetek valóban folytathatnak képzési tevékenységet, de az álláspontom szerint ez nem felel meg az Mvt. január 1. óta hatályos szabályának, így nem elé-gíti ki a munkavédelmi képviselők képzésére vonatkozó törvényi követelményt. Előfordulhat, ahogy korábban nem fogadta el a hatóság képviselő képzésnek, ha nem felnőttképzési szerv tar-totta képzést, úgy nem fogadja el, ha nem szakmai képzés keretében tartják meg.
Talán a jogalkotó már tudta jelezni a megyei munkavédelmi hatóságok részére, hogy nem az volt a szándék, hogy a képzések régi formában történő folytatását kérdőjelezzék meg.
Ugyanakkor a szakmai képzési forma megkövetelése más szempontból sem megfelelő. Jelenleg ugyanis a szak- és felnőttképzésre vonatkozó jogi környezet átalakulása folytán nincs olyan szervezet, aki megfelelne az Mvt. követelményeinek, és ha a későbbiekben sem módosítják ezt a követelményt, akkor a szakmai képzési keret megkövetelésével gyakorlatilag szakképesítés adá-si követelményt fogalmaz meg az Mvt. a munkavédelmi képviselők részére, ami teljesen ellenté-tes az eredeti munkavédelmi keretirányelv szellemiségével és láthatóan a formálódó képzési rendszerbe sem illeszkedik be.

Szerző: H. Nagy Judit jogász, munkabiztonsági szakértő.
Forrás: adozona.hu